Sareptától Haitiig – adománygyűjtés a soproni Líceumban
Azt mondjuk, hogy a mai gyerekek már nem az igaziak... Hogy a mai gyerekekben már nincsen áldozatkészség, nincsen adakozókedv. Sajnos, lehet, hogy az általános tendenciát nem tudjuk megcáfolni néhány példával egy kisalföldi kisváros evangélikus középiskolájából, de talán az építő példákat sem érdemes elhallgatni. Forrás: segelyszervezet.hu. A cikk szerkesztve megjelent az Evangélikus Élet 2010. 02. 07-én kiadott számában is. Szöveg és fotó: Mesterházy Balázs (iskolalelkész, Sopron-Líceum).
2009 adventjének első vasárnapján a szokásos révfülöpi csendeshétvégénkre utaztunk több mint 80 licista diákkal. A táborzáró istentiszteleten – ha csak magunk vagyunk, és nem gyülekezet alkalmán veszünk részt – nem szoktunk perselyezést tartani. Tavaly november végén azonban örömmel hallottuk, hogy egy olyan intézményt nevezett meg egyházunk az offertórium céljaként a Sztehló Gábor emlékév kapcsán, amely talán a mi 10-14 éves diákjainkhoz is közel állhat. Így mi is meghirdettük az gyűjtést a Sarepta Otthon javára, és még én is meglepődtem, hogy majd’ 12 ezer forint gyűlt össze ott a révfülöpi nagyteremben. Ehhez aztán még hozzátettünk kb. ugyanennyit, amely a 2009-es – német nemzetiségi osztályaink által szervezett – Kuchen Aktion-ból jött be, és utaltuk el segítségképpen.
Január végén aztán újra felvehettük ezt a fonalat, hiszen megkeresett bennünket (is) a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, hogy gyűjtsünk mi is pénzadományt a borzasztó haiti földrengés túlélői számára. Tetszett igazából a „Magyar diákok a haiti gyermekért” című akció, de gondoltuk, hogy annál azért többre lesz szükség, mint kitenni egy perselyt ezzel a felirattal az iskola portájához... Így az egyik 12.-es osztály segítségét kértem – akiket már 4. éve tanítok –, hogy ők mit gondolnak hatékonynak, figyelemfelhívónak. Ők is a sütiakciót javasolták, és ki is választottuk január 29., pénteket. Túl nagy reklámot nem csináltunk, bár már a hét elején megjelentek az iskolalelkész idei hirdetéseire jellemző narancs színű plakátok, elhangzott a hívás osztályfőnökök felé, ill. az iskolarádióban is, de aztán vártuk a péntek reggelt. Összeszereltük a kivetítőt, hogy az asztalok mellett peregjenek folyamatosan a képek a www.segelyszervezet.hu oldalról, ill. a diákok által készített plakátok is helyet kaptak egy paravánon. És aztán jöttek. Jöttek a süteményes tálcák, dobozok – kisebbek, nagyobbak. Három asztal telt meg a felajánlott finomabbnál finomabb süteménykülönlegességekkel, amelyekkel aznap elég jó konkurenciát biztosítottunk az iskolabüfének. Aztán a szünetekben jöttek a diákok, lyukas órában a tanárok, és vásároltak. Bár mindent 50, ill. max. 100 Ft-ra áraztunk be, szinte mindenki többet hagyott ott, hiszen a haiti képek mellett sem mentek el érzelmek nélkül az éhes diákok. Felemelő volt idézni az előző napi újságcikket is, hogy egy kádban találtak a katasztrófa utáni 16. napon egy túlélő kislányt! Istennek legyen hála!
Istennek legyen hála – nemcsak ezért a túlélőért, hanem azért, hogy a Líceumban is megmutathattuk azt, hogy érdemes a szolidaritásra buzdítani a ránk bízottakat. Érdemes, hiszen mindnyájunkat jóleső elégedettséggel tölthetett el az, hogy párszáz forint híján 70.000 Ft-ot utalhattunk el a Segélyszervezet számlájára. Csodálatos volt látni néhány órára azt, hogy ez a közös cél fontossá vált sokak számára! Fontossá vált egy iskola számára! Adja Isten, hogy ne csak az ilyen extrém esetek hozzák össze a közösséget, hanem a mindennapokban is meg tudjuk élni azt, hogy jó segíteni másokon.
A magyarországi Sareptában lakó beteg fiatalokon, és a többtízezer km-re lévő szigetországot sújtó katasztrófa túlélőin egyaránt. És rajtuk keresztül talán egymásban is megláthatjuk a testvért.
További képek az adománygyűjtésről ITT láthatóak.
