Muzsikás a Fasorban
„Nem azért jöttünk, mert mi akarnánk lenni a kedvenc együttesetek. Mi csak azt gondoljuk, hogy aki szereti a töltött káposztát, az szeretheti mellette az almás pitét is!” – Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyitotta meg a Muzsikás együttes a sokszázadik rendhagyó énekóráját a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A folytatás pedig elvarázsolta a népzenét kedvelő és az iránta közömbös gimnazista hallgatóságot egyaránt. Szöveg: Ittzés Szilvia, fotó: Hámor Endre
Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter és Hamar Dániel nem kértek a színpadból, hanem a „földszinten”, a diákokkal egy szinten húzták a talpalávalót a hangszereiken: hegedűn, kontrán, hosszú furulyán, gardonon és nagybőgőn, no meg természetesen énekhangon, a számok között egy kis magyarázattal is szolgálva. No, nem úgy kell ezt elképzelni, hogy a diákok az átlagos tanítási nap második órájában táncra perdültek volna – bár majd mindenkinek dobolt keze, lába. Az alkalom valóban egy énekóra volt: a tanulók ültek és tanultak.
De mit tanultak meg ebben a varázslatos, jókedvű, csujjogatós 45 percben? Azt, hogy a népzene él és létezik, itt, a főváros közepén, a második emeleten is. Azt, hogy a mai külföldi és hazai könnyűzenei kedvencekhez hasonlóan a népzene is megmozgat, felráz, ha elfáradtál; vigasztal, ha elszomorodtál. A népdalok rólunk szólnak: örömről, bánatról, szerelemről, féltékenységről, sikerről, kudarcról, életről, halálról – csakúgy, mint minden zene.
„Nagyon örülök, hogy hozzánk is eljutott a Muzsikás a MOL támogatásával. Úgy tudom, két évvel ezelőtt kerültünk fel a várólistájukra – lelkesedett Hajdó Ákos, a Fasor új igazgatója. –Magam is nagyon szeretem a népzenét, óriási élmény volt látni, ahogy a zenekar a maga profi színvonalán, mégis természetes hangvétellel elvarázsolta az ifjúságot. Néztem a gyerekek arcát, és nemcsak az alsósok lelkesedtek, hanem a mindig kritikus, nehezen mozgósítható felsős korosztály is felszabadultan énekelt a zenészekkel, felváltva hejehujáztak fiúk, lányok.”
Végül néhány vélemény azoktól, akiknek szólt az alkalom: „Nagyon élveztem, és a mai fiatalságnak szüksége is van arra, hogy megismerje a régi magyar kultúrát, hiszen nem vagyunk túl nyitottak. Örülök, hogy más iskolákba is elmennek!” „Nagyon tetszett a muzsikások énekórája! Szerintem iszonyúan jól vittek bele humort, hiszen ilyesmit érdekessé tenni a mi korosztályunknak nehéz – habár én szeretem a népzenét. Érdekes és szórakoztató volt, és persze nagyszerűen zenéltek! Köszönjük!”
Csak ajánlani tudjuk hát őket!
