Megbocsátás napja vagy reménység az új életre?

Alsó tagozaton a megbocsátás napja címmel a Bibliából kerestük a válaszokat arra a kérdésre, hogy mi a megbocsátás titka, miért kérjünk bocsánatot, miért bocsássunk meg. A diákok bibliai történeteket hallgattak, mozgásos játékokat játszottak, énekeltek, filmet néztek és barkácsoltak a témával kapcsolatosan. Az alsós tanító nénik aktív részvétele által valósulhatott meg a téma elmélyítése az osztályok érettségéhez mérten, melynek egyik gondolata a Miatyánk egyik mondata: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!”

Corrie ten Boom holland írónő, aki családjával együtt segítséget nyújtott a II. világháborúban zsidó menekülteknek, meglátta  a megbocsátás titkát. A megbocsátást harangkötélhez hasonlította. Úgy képzelte, hogy ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. A megbocsátás a kötél húzását jelenti, hogy szóljon a harang. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk valakinek, a régi érzések még továbbra is bennünk vannak, de ha a megbocsátásnak adunk helyet, a keményszívűség lassan elhal. A megbocsátás nem érzés tehát, hanem cselekedet. Lehet ez a megbocsátás napján részt vevő gyermekek életében is valóság? Reménységünk szerint igen, hiszen Isten az, aki munkálkodik a szívekben: „...Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13)   

Felső tagozaton a Reménység az új életre című színdarab egy igaz történetet tárt a szemünk elé, amely hatásos módon mutatta be a kábítószer, az alkohol, a bulizós életmód és a rossz barátoknak megfelelni akarás életet leromboló hatását. Elgondolkodtatott mindannyiunkat, hogy az emberben megtalálható űrt csak Isten segítségével lehet megtölteni. Rehabilitációs otthonokban élő, kórházban kezelt fiatalok mondták el kivetítő segítségével, hogy az alkohol és kábítószer csak pótcselekvés, amely a halálba visz. Ezután kiscsoportokban folytatódott a beszélgetés, majd a sportcsarnokban sportos, zenés, vidám műsor zárta a napot. Ugyan hosszabban is meg lehetne interjúvolni a diákokat a benyomásokról, mégis úgy érzem, hogy a mindig szomorú fiú csillogó szemei és a néhány szó, amit a felsősök sugdolóztak maguk között, összefoglalja mindazt a véleményt, aminek örülhet a szívünk: „Ez nagyon jó volt, ugye?”

Külön köszönet a WOL Élet Szava Alapítványnak, akik aznap legkorábban keltek a szolgálattevők közül, már hajnali negyed háromkor talpon voltak, hogy ne legyen fennakadás, és minden résztvevő számára élmény lehessen az egyház által nemrégen átvett soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola 1. gyermekcsendesnapja.