Március 15-én a Felvidéken emlékeztek a miskolci evangélikus diákok

Verőfényes reggelre virradtunk. A napsugarak melengetően pásztázták a város poros, kihalt utcáit. Az iskolaépület ajtaja előtt gyülekeztünk, az autóbusz már ott várt ránk.

Először számba vettük a gyerekeket, majd a kokárdákat… Fontos nap ez számunkra! A Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola 24 diákjával és igazgatói kísérettel, a Rákóczi Szövetség támogatásával indultunk útnak Szlovákiába – a Felvidékre –, hogy részt vegyünk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire való megemlékezésen. Velünk utazott németországi testvériskolánk négy cserediákja is. A Pavol Jozef Safárik Gimnázium hívott meg minket Rozsnyóra, a Petőfi-táblánál, majd a Kossuth-szobornál tartandó ünnepségre.

Első úti célunk Betlér volt. Miskolcról 8:30-kor indultunk, 10:30-kor pedig már a kastély hatalmas parkjában sétáltunk. Itt elkészültek az első csoportképek, hiszen a park ősfái és a kastély felújított épülete kitűnő hátteret biztosítottak a fotókhoz.

Fellegvári Zoltán, iskolánk igazgatója időközben elintézte, hogy fogadjanak bennünket bejelentkezés nélkül is, hiszen eredetileg Krasznahorka híres várát szerettük volna megtekinteni, de az sajnos pár nappal korábban leégett. Így aztán hiába szervezte meg Molnár Tünde kolléganőnk a várlátogatást, már nem volt módunk megnézni, csak távolból, az autóbusz ablakából.

11 órakor indult az idegenvezetés a kastélyban. Örömmel hallgattuk az ízes, felvidéki magyar nyelven megszólaló tárlatvezető hölgyet, aki részletesen bemutatta az épület és az Andrássy család történetét. A gyönyörű szobák, a festmények, bútorok, használati tárgyak, vadásztrófeák büszkeséggel töltöttek el bennünket, hiszen nagy öröm az, hogy ezek a muzeális tárgyak, amelyek egykor egy magyar főnemesi család tulajdonában voltak, túlélték a második világháborút, majd az utána következő korszakot is. Így tanúskodhatnak a magyar történelem szép napjairól.

Kirándulásunk következő állomása Rozsnyó volt. Ide nem sokkal 13 óra előtt érkeztünk. Első utunk az evangélikus templomba vezetett, ahol Solarik Vilmos lelkész úr fogadott bennünket. A szépen felújított templomban mesélt nekünk az egyházközség létszámáról, életéről, lelkészi munkájáról, a felújítási munkálatokról.

A templomi találkozó után elsétáltunk a közeli városközpontba, ahol a diákok szabadon nézelődhettek és ismerkedhettek a városka hangulatával. Mi, pedagógusok (Fellegvári Zoltán, Dévai Orsolya, Molnár Tünde, Soltészné Bodzás Judit) ezalatt meglátogattuk a gimnáziumot, Laco Árpád igazgatóhelyettes urat.

15 órakor kezdődött a színvonalas megemlékezés a Petőfi-emléktáblánál, amelyet a Csemadok helyi szervezete szervezett, a műsort a Pavol Jozef Safárik Gimnázium tanulói adták, s iskolánk egyik diákja, Bodor Rajmund 10. d osztályos tanuló is fellépett, elszavalva Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét. Ezután elhelyeztük az emlékezés koszorúit a helyi magyar szervezetekkel együtt.

16 órától folytatódott az ünnepség második része. Elsétáltunk a Kossuth-szoborhoz, ahol a Krasznahorka környéki falvak nyugdíjas kórusa énekelt, a Csemadok tisztségviselője mondott ünnepi beszédet, s mi is felléptünk egy Kossuth-nótával. Zárásként közösen elénekeltük nemzeti imádságunkat, majd ismét elhelyeztük a megemlékezés virágait és koszorúit.

A koszorúzás után indultunk is haza, szívünkben azzal a felemelő érzéssel, hogy közösen ünnepelhettünk a felvidéki magyarság egy részével. Örömmel tapasztaltuk, hogy valóban megszűntek az országhatárok, úgy mehettünk át Szlovákiába, hogy szinte észre sem vettük, hiszen csak az elhagyott épületek jelezték azt, hogy valamikor komoly ellenőrzés folyt.

Hazautunk vidám hangulatban telt, mindannyian élményeinkről, benyomásainkról beszélgettünk. Már a jövőre vonatkozó tervek is megfogalmazódtak, mert a következő évben ismét szeretnénk egy határon túli helyszínen tölteni ezt a szép ünnepet.