Kossuth-diák: Minden út Rómába vezet – a miénk is
Lassan egy féléve már, hogy egy addig ismeretlen még kilencedikes Kossuth diák (azóta egyik kedvenc DÖK-elnökünk, Szabó Anikó) berohant a C35-ös terembe és engem követelt. Izgalma nem volt ok nélküli. Igen, már csaknem féléve, hogy a Művészeti Szakközépiskola egy történelmi versenyt hirdetett, Róma témában, melynek nyereménye egy római tanulmányút volt, ami persze akkor még oly távolinak és elérhetetlennek tűnt. Mégis be kell vallanom, a felkészülés minden percében csak erre tudtunk gondolni, vajon milyen lenne a római császárok fórumain sétálni, ugyanazt a napfelkeltét és napnyugtát nézni, mint anno Caesar, Michelangelo, Bernini, vagy a pápák, de ez akkor még valóban a jövőnk, a november titka volt. Szöveg: Balázs Beáta
A verseny komoly felkészülést igényelt, így nem véletlen hogy már májusban kiadták a kötelezően elolvasandó irodalmat és a témák kidolgozásához szükséges anyagot. Az első fordulóra projektmunkákat kellett készíteni egy adott témából, amely a mi csapatunknak a kereszténység kialakulása Rómában, keresztény művészet Kr. u. V. századig volt.
A versenykiírásban 3 főre maximálták a csapatlétszámot, és feltétel volt, hogy ez a három fő különböző évfolyamból legyen. Így iskolánkat három nő Szabó Anikó 5/11., Kustár Zsanett 8/11. és e sorok írója, Balázs Beáta 8/12. A képviselte.
A projektmunka része volt, hogy az adott kort bemutassuk történelmi és művészettörténeti szempontból, egy korabeli művészeti alkotás bemutatása és rekonstruálása, illetve az akkori művészeti technikák prezentálása. Az első akadályt sikeresen vettük október 9-én, csapatunk első helyen jutott be a döntőbe, ahol már „csak” 8 csapattal kellett megmérkőznünk.
Ekkor már az egész város Róma lázban égett. A város összes könyvtárából az addig talán sosem vagy ritkán olvasott Róma-könyvek eltűntek. Csak példaképp: gyenge szervezetem ez idő tájt ismét a szokásos októberi influenzával küzdött, s mikor háziorvosomhoz ellátogattam, és mondtam neki, hogy versenyre készülök, ő már mondta, hogy tudja, tudja biztos a Róma verseny, más versenyzők is voltak nála és az újságban is olvasta.
A második forduló november 7-én volt. A téma ekkor is Róma, alapításától az olasz egységig, vagyis Kr. e. 753-tól 1870-ig, és persze nemcsak történelem, művészettörténet is.
A csaknem öt órán át tartó megmérettetésen számot adhattunk tudásunkról, többek között épületeket, festményeket, freskókat, szobrokat kellett felismernünk, témát kifejtettünk ételt készítettünk, latinos műveltségünket is bemutathattuk és a végén még szónoki beszédet is mondhattunk.
A verseny végére nemcsak az aznapi fáradság, hanem az egész havi kimerültség is erőt vett rajtunk. Majd jött az eredményhirdetést. Csapatunk minden várakozást felülmúlva ELSŐ helyezést ért el, megelőzve a SZIKSZIs (Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola) és a két Krúdy-s csapatot, akik még szintén velünk jöhettek az örök városba, Rómába.
A versenyt megnyertük, de nemcsak mi hárman vagyunk a győztesek. Mindvégig mellettünk és mögöttünk állt Kézsmárki Ágnes tanárnő, aki felkészített és irányított minket, illetve köszönjük a Kossuth-os tanárok türelmét, akik lehetővé tették, hogy az utolsó héten már csak a versenyre készüljünk és a dolgozatokat később írjuk meg.
Köszönjük azoknak a diákoknak, aki az ókori Szent Péter bazilika makettjének elkészítésében segítettek, illetve Pinténé Kosina Judit tanárnőnek és Pampuch Zoltán tanár úrnak, akik megengedték, hogy korlátlan számban vigyünk és hozzunk könyveket a könyvtárból és a felkészítő órák egy részét is ott tartsuk. Mindez együttesen segített nekünk, hogy november 17-én egy hétre Rómába utazzunk.
