Könyvajánló – Janne Teller: Semmi

Képzeljük el, hogy még nem vagyunk felnőttek, hanem nyolcadik osztályos gyermekekként keressük az élet értelmét. Idősebbként nem könnyű sem gyermeknek képzelni magunkat – mert akkor folyamatosan azon jár az eszünk, hogy mit változtatnánk meg –, sem pedig beismerni, hogy mi nemcsak nyolcadik osztályosként, hanem még most, harminc-, negyven- vagy éppen hatvanévesként sem találtuk meg azt, amit az élet értelmének nevezünk. Mégis, tegyünk egy kísérletet... De hogy miről is van szó valójában? 

„Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Mi, többiek maradtunk...” 

Bizony, az osztály többi része maradt, és nemcsak hogy nem vallott ugyanolyan eszmét, mint Pierre, hanem kijelentette: bár az iskolai rendszer erre a kérdésre nem ad választ, ők mégis szembemennek  a kérdéssel, és elkezdik megkeresni azt.

Ebből természetesen nemcsak bonyodalmak, cselekményes leírások keletkeznek, hanem sokkal több, az emberi értékeknek vélt tárgyakról való lemondás, a gőg és a csapatszellem jelentkezései. Természetesen mindez egy nyolcadikos diák perspektívájából. 

Mi vajon miről mondanánk le az élet értelmének bebizonyítása érdekében? Mi, mint fiatal nyolcadikosok mit tennénk, hogy osztálytársunkat meggyőzzük: igenis van értelme az életnek? Vagy esetleg komorak lennénk, és bevallanánk: nem értünk mi ehhez, nincs miről lemondanunk?

A történet viszont nem arra kérdez rá, hogy mi miről mondanánk le, hanem azt a megközelítést alkalmazza, hogy egy másik osztálytárs nevezi meg az adott tárgyat. Így talán még nehezebb a helyzet, hisz nem mi szelektálunk, ami számos feszültséget, további indulatokat szül. 

Janne Teller könyve nemcsak izgalmas ifjúsági irodalom, hanem magában kívánja foglalni azokat a kérdéseket is, amelyekről mi, felnőttek sokszor lemondunk.