Hogyan készültek a karácsonyra a soproni Líceumban?

1. Taizé imareggelik péntekenként

Az adventi péntekeket kb. 8-10-en mindig korábban kezdtük. Reggel 7 órakor találkoztunk az iskola klubhelyiségében, ahol gyertyafénnyel, kivetítővel, Taizé-zenével, kaláccsal, gyümölccsel és teával tartottunk olyan imaalkalmakat, amelyek az egész közösségünk megújulását szolgálták. Természetesen az imádság nem szűnik meg, még ha a hasonló keretre böjtig várni is kell.

2. Adventi csendeshétvége az 5-8. évfolyamnak Balatonszárszón

Immár évek óta hagyomány a Líceumban, hogy télen az alsósokkal, böjtben pedig a felsőbb évfolyamokkal megyünk el egy háromnapos csendeshétvégére. Az idén kb. 80-an töltöttünk együtt egy nyugodt, de mégis fergeteges hangulatú és töltekező hétvégét, amely mindnyájunk karácsonyi készülődéséhez is hozzásegített. A KI JÖN? Kérdéskört jártuk körül – önmagunkra, egymásra, a játékra, és természetesen Jézus érkezésére fókuszálva. Képek az alkalomról: http://bdeg.hu/galeria.php?id=1556

3. Karácsonyi kézműves foglalkozás

Jó megtapasztalni, hogy az iskolalelkészen kívül más tanárkollegák is kezdeményeznek olyan délutáni alkalmakat az iskolában, amikor egy kicsit le lehet lassítani, és egy-egy karácsonyi dísz vagy ajándék elkészítése közben valóban azokra lehet gondolni, akikkel teljesebb lesz az ünnep.

4. Látogatás az Evangélikus Nyugdíjasházban

Fontos, hogy egy ún. jótékonysági akció ne csak a saját igények kielégítéséért történjen, hanem mindig az legyen a fontos, akinek színesíteni szeretném az ünnepi készülődését. Néhány diákom keresett meg, hogy szeretnének beszélgetni olyan idős emberekkel, akiknek ilyenkor talán még nehezebb. Örültem a kezdeményezésnek, és éppen az első mondat lényege miatt ígértem meg, hogy ennek természetesen lesz folytatása is.

5. Adventi gyertyagyújtások a 12. évfolyam diákjainak részvételével

Minden pénteken a nagyszünetekben kb. 150-200 diáktárs jelenlétében (ennyien férünk be max. a díszterembe) a 12.-eseink gyújtották meg rövid műsor keretében az iskola adventi koszorújának gyertyáit. Hiszem, hogy ezek az alkalmak még a végigpróbált hittanórá(ka)t is megérik, hiszen az alkotás során olyan közösség formálódhat, amely már a szalagavatóra való készüléssel valóban kifelé vezeti a végzősöket az iskolából. Azt pedig külön áldásos volt látni, hogy ezen műsorok legigényesebb mozzanataiból egy közös adventi műsor is megszülethetett Sopron város színpadán – le a kalappal a kb. 60 végzős előtt, akik ott is megmutatták citerával, gitárral, énekszóval, versekkel és bibliai igékkel: „Készítsük az Úr útját!”

6. Látogatás az evangélikus gyülekezet óvodájában

Hetedikes diákokkal mentünk el a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola egyik óvodacsoportjába, hogy velük együtt játszunk, énekeket tanuljunk, ill. egymásnak mutassuk meg, hogyan készülünk a karácsonyra. Az óvodásokkal eltöltött délelőtt egy része, ill. a közös ebéd úgy hozta össze  a generációkat, hogy ezáltal a gyülekezet is épülhet talán a jövőben.

Képek az alkalmakról: https://picasaweb.google.com/100022099130840796565/LiceumiAdvent2011?authkey=Gv1sRgCMHcj4WlgsarMQ

7. Kollégiumi karácsony

Személyesen mondom, hogy nagyon szeretem a kollégiumi közösséget. Nemcsak a kedd esti áhítatokat, amelyeket mindig én tartok, hanem az ott töltött délutánokat, beszélgetéseket, spontán találkozásokat. Jó megtapasztalni, hogy ebben a kb. 100 fős közösségben is karácsonyi dalokat énekelve, színvonalas műsort is hallgatva lehet az ún. második családban ünnepelni.

8. A Műhely irodalmi folyóirat Angyal c. számának bemutatója

Nem klasszikusan karácsonyi program, de a téma miatt a Villányi László által szerkesztett igényes irodalmi folyóirat író-olvasó találkozószerű alkalma valóban bensőségesre és intellektuálisan is kihívóra sikeredett a karácsonyi koncertünk délutánján.

9. Karácsonyi koncert

Rengeteg zeneiskolás diákunk van, akik közül többen szívesen mutatják meg tudásukat iskolatársaiknak és szüleiknek is – és ezek a líceumi karácsonyi koncertek mindig olyan alkalmak, ahol a színvonalas hangszeres és kórusmuzsika, ill. Isten igéjének megszólaltatása szintén közelebb vihet bennünket az ünnep lényegének megéléséhez.

10. Látogatás és adomány a Tómalom utcai Fogyatékos Gyermekek Otthona javára

Októberben az Önkéntesség Éve 2011 kapcsán egy osztályunk már elment az otthonba, ahol kb. 170 fogyatékos fiatal él meglehetősen nehéz körülmények között. A 9/C-sek ekkor határozták el, hogy a szokásos adventi sütiakciójuk bevételének egy részét az otthonnak ajánlják fel. Így amikor a 30.000 Ft-ot elvittük, és egy kis adventi műsor keretében átadtuk, akkor nagyon jó volt látni már élő kapcsolatokat, amelyeket főleg az ún. lakóotthonosokkal tudtak kialakítani diákjaink – hiszem, hogy ez a találkozás sem utoljára történt.

11. Adománygyűjtés a soproni Családok Átmeneti Otthona lakói számára – cipősdoboz-akció

Évek óta hirdeti meg cipősdoboz-akcióját a Baptista Szeretetszolgálat, amiben mi még iskola-szinten nem vettünk részt. Az idén viszont megörültünk annak, hogy néhány fiatal értelmiségi – akikkel a 72 óra kompromisszumok nélkül c. rendezvényt is együtt szerveztük – direktben a soproni rászorulók megsegítésére szólította fel az oktatási intézményeket. Örültünk, hogy a novemberi Angyalfa-program gyűjtésének lezárása után újra hordták diákjaink a táskákat, dobozokat, hogy mindenkinek szebb lehessen a karácsonya. A városi tudósítás az átadásról: http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=26603

12. Karácsonyi istentisztelet

Az utolsó tanítási nap reggelén a soproni evangélikus templomban gyülekezetünk össze kb. 800-an, hogy közös istentiszteleten adjunk hálát azért, hogy Isten Jézusban valóban emberré lett, és értünk a földre jött.

"A Karácsony nagyon erős ünnep. S túl mindenen, amit az ünneplés külsőségeivel kapcsolatban kissé elhamarkodottan kárhoztatni szoktunk

(hiszen ügyetlenek vagyunk, és az ünneplésünk is ügyetlen), mély meggyőződésem, hogy ez az Ünnep, szívünk legmélyén megérint mindnyájunkat. Kivétel nélkül, mindnyájunkat. És van, aki ettől dalolni kezd, van, aki sírva fakad, de nem ez a fontos. Még az sem baj, ha nem tudunk róla… Van, ami az értelem bástyái alatt történik. A fontos az évről-évre ismétlődő érintés, amely "soha többé nem hagyja nyugodni a szívünket." (idéztem Kovács Imrét az igehirdetés elején)

Szeptembertől karácsonyig a hétfő reggeli áhítatok során (http://bdeg.hu/hirarchiv.php?id=1515 ) minden alkalommal minden osztálynak adtam egy-egy tárgyat, amelyekkel az első alkalommal kapott tojástartójukat töltögethették. Ezek a következők voltak:

·       tojástartó (a 27 db kereszt alakban helyezkedett el)

·       lábnyom + ige: Vedd le a sarudat, mert szent hely, ahol állsz.

·       Létra – Jákób óta kapcsolat Ég és Föld között

·       3 gyufaszál (tapAsztal, vigAsztal, marAsztal) – az emmausi úton

·       Mécses: fény és fényszóró létünk…

·       Virág: teremtés heténél

·       Márai-idézet az igazi ünnepről…

·       Függöny-darab – templom kárpitja

·       Textil-szőnyeg: Titok – mit söprünk be alá?

·       Kártyalap – játék

·       Trónus képe – ádvent elején a Bárány hívása

·       Kard képe (ruhásszekrényből való felöltözés) – Narnia-példa

A karácsonyi istentisztelet alkalmával ezzel a munícióval felszerelkezve lehetett licitálni a „Betlehem Casino”-ban a következő értékekre a megfelelő kikiáltási árakkal:

·       Reménység: 1 gyufaszál

·       Szabadság: 1 függönydarab

·       Hit: 1 gyufaszál

·       Igazság: 1 igevers – Oldd le a sarudat…

·       Bátorság: 1 létra

·       Állhatatosság: 1 kard-kép

·       Szeretet: 1 Márai-idézet

·       Kitartás: 1 gyufaszál

·       Szépség: 1 mécses

·       Tudás: 1 trón-kép

·       Egészség: 1 kártya

·       Őszinteség: 1 gyufaszál

·       Szerelem: 1 virág

·       Barátság: 1 ruhadarab

·       Család: a tojástartó

Aztán természetesen lehetett tétet tartani, emelni, ALL IN-t mondani… Jelentem, minden érték elkelt, még a tanárok közössége is kapott: a BARÁTSÁG jutott nekünk.

Természetesen tudom – és remélem, hogy mindenki így is értette –, hogy egyik értéket sem lehet megvásárolni. Amit üzenetként szerettem volna a licistákra bízni kevésbé szájbarágós módon, hogy ha járunk hétfő reggeli áhítatra, hallgatjuk Isten igéjét, abból kaphatunk valamit, amit aztán felhasználhatunk az életben, és ezek az értékek valóban kialakulhatnak bennünk!

Aztán maradt két érték, amire nem lehetett licitálni: Ez pedig az ÜDVÖSSÉG ígérete és a KEGYELEM!

„Mert ez a 2 megmarad!!! Mindenkinek! Erről szól a karácsony, kedves Testvéreim! Ez a nagyon erős ünnep! Ez az, ami megjelent! Ez az, ami miatt mindannyian ma itt lehetünk. Mert az Úristen úgy döntött, hogy meglátogatja az ő népét. Mert úgy döntött, hogy meglátogat bennünket. Mert úgy döntött, hogy emberré lesz értünk. Ezt pedig észérvekkel elég nehéz alátámasztani… Miért. Talán azért, ahogyan az előbb énekeltük a gyönyörű citerakísérettel: szeretetből jöttél a világba. Sőt, Szarka Tamásék még úgy is éneklik: szerelemből. Olyan erős kötődésből, amelyet néhányan csak így tudnak kifejezni.

És ahogyan a Titusz-levél szólt: nemcsak a kiválasztottaknak. Hanem mindenkinek! Annak is, aki esetleg ma reggel is szkeptikusan ül itt. Annak is, aki ma reggel is úgy jött ide, hogy na egy újabb kötelező templomi alkalom. Annak is, akinek nem tűnik erős ünnepnek a karácsony. Meg persze annak is, aki erre vár hetek óta. Meg annak is, aki évek óta erre vár. Hogy jusson neki is. Hogy legyen maradék. Mint az előbb a licitben. Az üdvösség és a kegyelem. Arra már nem tudunk licitálni. Az ajándék. Mindenkinek! Mint ahogyan az 5000 ember megvendégelésekor is maradt 12 kosárral… Hiszem, hogy abból jut nekünk is. A táplálékból. Isten igéjéből. Annyi, amennyit szeretnénk. Remélem, hogy ez a mennyiség az idén senkinek sem a nullához közelít, hanem a pozitív tengelyen ábrázolható!

Mert maradék van. Mert kegyelem van. Mert üdvösség van. Az idei karácsonyon is!” (Részlet az igehirdetésből)