Egyházmegyei konfirmandusnap volt Kőszegen
Kőszeg – 2012. november 17-én, szombaton Kőszegen, az evangélikus mezőgazdasági szakközépiskolában találkoztak vasi egyházmegyénk konfirmandusai. A konfirmáció maga és az azt megelőző felkészülési időszak nagyon sok érdekes kérdést, témát, megközelítési lehetőséget kínál. Forrás: vasev.lutheran.hu, szöveg: Kovács László
Idén a konfirmációt mint a különféle korokban, kultúrákban gyakorolt beavatási szertartások egyikét jártuk körül. A közösségekhez tartozásnak mindig van valamilyen feltétele. Közös érdeklődés, szellemi és fizikai erő, idő odaszánása, a közösség céljaiért való lelkesedés nélkül senki sem lehet egy közösség tagja. Gyakran valamilyen próbatétel, vizsga előzi meg a közösségbe való felvételt.
Első látásra a konfirmációi vizsga az egyház közösségéhez tartozás beavatási próbatétele. Ismerünk azonban két olyan közösséget, amelyekhez tartozásnak vannak ugyan előfeltételei, de azokat nem mi teljesítjük. Ez a két közösség a családunk és az egyház nagy családja. A családunkba születés előfeltételeit nem mi teljesítettük, hanem ajándékba kaptuk. A Krisztus családjához tartozás előfeltételeit sem mi teljesítjük, hanem Istentől kapjuk ajándékba: az élő, bizodalmas hitet.
A konfirmációi oktatásban megerősödünk abban a hitismeretben, amelyen keresztül Isten nyitogatja lelki látásunkat, terelgeti és rendezi gondolatainkat, hogy amikor majd elérkezettnek látja az idejét, igéjével megteremtse bennünk a hitet. Ezt a hitet erősíti, konfirmálja bennünk naponként Krisztus Urunk igéjében és az úrvacsorában adott valóságos közösségével. A konfirmációi vizsgát ne a hagyományos értelemben vett vizsgaként éljük meg, hanem olyan alkalomként, amikor az egy-két évig előkészítőn tanuló konfirmandusok tanítják az ünneplő gyülekezetet, segítenek abban, hogy átismételjék a keresztyén hit tanításának alapjait. Természetes azonban az, hogy az egyház közösségéhez tartozók közös hitük által mozgatva erőt és időt is szánnak a közösségre ünnepen és hétköznapokon egyaránt.
Több csoportban lelkészek vezetésével beszélgettünk a konfirmációi vizsgáról és az úrvacsoráról is. A csoportok rövid történetek megjelenítésére is készültek, amelyeket elő is adtak. A nap folyamán sokat énekeltünk. A találkozó áhítattal fejeződött be.
Valaki megszámolta: 99-en voltunk együtt. Adja Isten, hogy ez a Krisztus Urunk megmentő szeretetéről szóló példázatra emlékeztető létszámú közösség minden egyes tagja megerősödjön, konfirmálódjon a belső elköteleződésben!
