EGOT: Péntek – Befogadás és gyönyörködés
Sopron – A hosszú utazás után (ami csupán annyira volt megerőltető, mint a sorban állás kis kellemetlensége valamelyik nívós múzeum előtt) az első nap délutánja a befogadással kezdődött. Befogadni a másik embert, befogadni egy idegent, befogadni egy idegen város szépségét. A szervezők keresve sem találhattak volna jobb helyszínt erre a soproni Deák kútnál, ahol az ember úgy érzi, még ha több százszor volt is már itt, hogy vendég, hogy csupán csodálója a világ legügyesebb, legnagyszerűbb tervezőjének és Alkotójának. Mindezt erősítette fel bennünk a Szélrózsa Band játéka, és Isten igéje, amely szintén a befogadásról szólt, a samáriai asszony történetén keresztül Szemerei János püspök tolmácsolásában. Szöveg: Sover Renáta és Simon Attila
Fotó: Sover Renáta
Pénteken kora délután nemcsak a madárcsicsergés törte meg a soproni Deák kutat körülölelő erdőt, hanem a Szélrózsa Band is. A találkozó megnyitójára érkező diákok és kísérőik az evangélikus dallamokat követve találtak el a buszoktól a forráshoz, melyből a Berzsenyi gimnázium tanulói isznak ballagáskor.
Ezt a szép hagyományt Tölli Balázs, a Líceum igazgatója, osztotta meg a közönséggel, aki megnyitó beszédében a „Szabadság, Bátorság, Hűség” hármasát hangsúlyozta, illetve azt a csodálatos lehetőséget, hogy létrejöhetett ez a rendezvény.
A mikrofont Jámbor Lászlónak nyújtotta át, aki a Tanulmányi Erdőgazdaság elnökeként beszámolt a Deák Kút felújításának folyamatáról és azzal a jó hírrel zárt, hogy az átépítéseknek köszönhetően nemsokára ismét iható lesz a forrás vize!
A Szélrózsa Band két evangélikus éneke képezte az intermezzo-t, utána pedig Szemerei János püspök tartott áhitatot. „Adj innom” – szólította meg Jézus a samáriai asszonyt. A bibliai ige alapján, a kapcsolatteremtő megszólítás hatalmáról és a két küszöb átlépéséről beszélt a püspök. A küszöböket az alábbiak jelentették: Jézus előítéletek nélkül szólítja meg az asszonyt, illetve maga a tény, hogy közterületen asszonnyal ismerkedik. A megszólítás egy ajándék. – Ezekkel a szavakkal buzdította a fiatal diákokat, hogy nyugodt szívvel szólítsák meg egymást, ne féljenek új embereket megismerni, merjenek bárkit „megszólítani”.
A Szélrózsa Band ismét játszani kezdett, a tizenhárom delegáció pedig szépen lassan visszaszállingózott a buszokhoz, hogy a délután folyamán megismerjék és gyönyörködhessenek Sopron és környékének szépségében.
A 15 órától kezdődő programokra a diákok már korábban jelentkezhettek az iskolákban, tehát minden kialakuló vegyes csoport gyorsan és szervezetten eljutott az adott programok helyszínére. Voltak, akik a Deák kút közelében található Kalandparkban próbálták ki önmagukat, és a bennük rejlő adottságokat, akár a drótkötél pályákon 6-9 méter magasságban. Volt diák, aki fent ragadt, de saját elmondása alapján nem volt semmi probléma, mert nem esett pánikba és hamar megoldották az ottani szakemberek a dolgot. A diákok egytől egyig élvezték a programot, az abszolút kedvenc a lendülő és csúszó pályák voltak.
Egy másik csoport kirándulni ment az erdőbe, megcsodálni a fantasztikus növény és állatvilágot a Soproni-hegység lábainál. Hasonlóan a természethez közel, a hajókázós csapat a Fertő tavon tett egy kisebb túrát. A friss matrózok este elmesélték, hogy alkalmuk nyílt megismerni Európa legnagyobb Vízi Színházát, amely 6000 férőhelyes. Emellett mindenki említette a tó felett „lebegő” gyönyörű cölöpös házakat. Harasztos Barnabás a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanára mesélt a kenuzásról. Elmondása alapján akadtak olyanok, akik még nem ültek ilyen vízi alkalmatosságban, de hamar belejöttek és nem csak evező, hanem kormányos posztban is ügyesen teljesítettek az ifjoncok. Ezen a programon különösen oda kellett figyelni a csapatmunkára, hiszen a szűk, nádfallal övezett, sötétbarna vízi ösvényeken könnyen be lehetett volna borulni.
Az Eötvös gimnázium egyik tanulója, Emma számolt be arról, hogy milyen volt a nagycenki kirándulás. A kastélyban körbevezették a csoportot, meséltek Széchenyi munkásságáról és Festetics Júlia kegyeinek megszerzéséről. Külön érdekesség volt a vonatmodellekből álló gyűjtemény és a mauzóleum, ahol egy igazi múmiát tekinthettek meg a gimnazisták.
Eközben egy másik csoport Sopron túloldalán a Karl Harrer alapítású burgenlandi csokigyárban ismerkedett meg a csokoládé történetével és ízével a kakaóbabtól kezdve addig, amíg már tábla formájú nem lett. Az összes fázist végigkóstolták a diákok , amit a csokoládé szökőkútba mártogatott gyümölcsök, illetve az italként szolgáló friss, forró csokoládé tetéztek.
Ezalatt az MKB Arénában a soproni NB1-es női kosarasok vezettek körbe egy csapatot: megmutatva a kupákat, mezeket és termeket, ahol edzeni szoktak. Ez a csoport három edzésbe is betekintést nyert. Egy általános iskolásokból álló csapat edzett a megérkezésükkor, később pedig az U2-esek edzésére ülhettek be, ahol megkérdezhették a velük nagyjából egykorú játékosokat, milyen szerepet tölt be az életükben a kosárlabda és hogyan képzelik el a jövőt. Végezetül indulás előtt egy fél órára beülhettek az NB1-esekhez is.
A programok a kollégiumokba való beköltözéssel és a vacsorával zárultak. Ezután mindenki átsétált a volt Gyermek- és Ifjúsági Központ (GYIK) épületébe. Sopron utcáit megtöltötték a délutáni programokról lelkesen mesélő fiatalok. A megérkezést követően mindenki helyet foglalt a nagy színház teremben, ahol pár perccel később Gáncs Péter püspök tartotta meg az esti áhítatot.
Szorosan ezután felcsendültek a Jézus és Jónás című rockoratórium első hangjai. A koradélután megismert Szélrózsa Band tagjai köszöntek újra vissza a színpadon, de kicsit kibővült formában.
Az előadásban résztvevő kórust Nikodém Géza készítette fel, de ezen az előadáson ideiglenesen Derecskei András hegedűművész vezette őket. A fellépők között rendkívül bonyolult és kusza zenei háttér áll. A Pilátus szerepét betöltő Szemerei Benjaminnal készített interjú során derült fény arra, hogy a zenészek több evangélikus és világi együttesben is játszanak, sok helyen hasonló felállásban mint azt a rockoratóriumban láthattuk. Ilyen például a Keresztmetszet, amiben a Szélrózsa Band-hez hasonlóan Németh Tamás dobol, és Huszák Zsolt gitározik benne. Tagok még az előbb említetteken kívül: Klenk Blanka, Donovál Krisztina, Szemerei Panka.
Ezen kívül a korábban Credo, ma már Korál-sziget néven futó együttest is meg kell említeni, hiszen ebben is nagyrészt a Jónás és Jézusban közreműködő zenészek játszanak. Tagjai: a darab írója, a Jónás szerepét játszó Smidéliusz Gábor és a Heródest alakító Derecskei András, Németh Tamás és Huszák Zsolt.
A rockoratórium közben volt egy kisebb közjáték, melyben Gáncs Péter osztotta meg a közönséggel gondolatait az adott részről az előadásban. „Valaki mellénk lép, amikor a homály reánk szakad. Jézus szeretne Veled járni!” – mondta a püspök a fiatalságot biztatva, hogy nem vagyunk egyedül. Végezetül még ezekkel a szavakkal búcsúzott az evangélikus találkozó résztvevőitől: „Kívánom, hogy legyen profán és szakrális élmény!”
A színházteremből kilépve, fáradtan mosolygós arcok vették az irányt ismét a kollégiumok felé. A diákok megannyi élménnyel gazdagodva tértek vissza a szálláshelyre, ahol éjfél körül már csak a halkan zümmögő élmények szöktek ki a szobákból. Eltelt az első nap.
