EGOT: Az Alkotás napja
Sopron – 2011. szeptember 24.-e, az Alkotás napja volt. Egy kiadós reggeli után ismét átsétált a diáksereg a GYIK épületébe, ahol némi eligazítást követően mindenki elkezdte művészi munkáját az adott „Mesterek” vezetésével. Szöveg és fotó: Sover Renáta
Fotó: Kránitz Judit
A művészeti ágazatok széles tárházát képezte az épület és udvara ezen a csodálatos délelőttön. A képzőművészetek közül a festészet (akvarell), szobrászat (Ytong- tégla megmunkálása), grafika (pasztell) és az intermédia (fotózás, rádió/média) szerepelt a listán.
Az iparművészeten belül pedig az üvegművészetben, fafaragásban és az agyagművességben próbálhatták ki magukat a fiatalok.
A zene többféleképpen is megjelent a programok között, mivel külön csapatok alkották a klasszikus- és könnyűzenei csoportokat, a kórust, illetve a népzene/néptánc csoportot.
Az irodalom sem maradhatott ki a sorból, ezért egy kreatív író/költő klub is alakult a reggel folyamán. Ennek kapcsán Shakespeare szavait idézve említeném meg az utolsó alkotó csoportot, miszerint „Színház az egész világ”. A rockoratórium előadásának helyszínén, a színházteremben Horváth Ernő oktatta a színészet tudományára a fiatalokat.
A találkozó előző napján kiosztott, iskolánként különböző színekben virító EGOT-pólókban vetették magukat a diákok a nagy munkába, hiszen az estére tervezett gálán, mindenkinek be kellett mutatni, hogy mit hozott létre az Alkotás napján. Fantasztikus volt megtapasztalni azt, hogy míg a diákok arra törekedtek, hogy valami egyénit hozzanak létre, mégis közösséggé kovácsolódtak az együtt töltött idő alatt. Szemtelenül teltek el a percek és az órák, delet harangoztak Sopronban. A Líceum várta vissza ebédelni a diákokat, hogy nehogy aktuálissá váljon a közmondás, miszerint „A művészet hosszú, az élet rövid”.
Az étkezést követően 2-3 órát szabadon tölthettek el a fiatalok. Volt, aki az Ifjúsági Központba ment vissza befejezni a művét, voltak diákok, akik a Líceum lépcsőin zenélgettek, beszélgettek és olyanok is akadtak, akik a rendezvény helyszíneihez közeli cukrászdában, vagy a diákok és zenészek körében is befutott Alcatraz szendvicsezőben ütötték el ezt az időt.
Délután négykor azonban már mindenkit a GYIK udvarán találhattunk, hiszen ekkor kezdődött Róka Szabolcs interaktív mesejátéka, melyben a diákok is részt vehettek. Az első pár perc után, annyira fent ragadt a fiatalok arcán az őszinte mosoly, hogy jó érzés volt betelni a mindenkit körülölelő hangulattal.
Mindeközben megsült a vacsoraként szolgáló ökör, amit káposzta salátával, zsemlében lehetett pár perc sorban állás után elfogyasztani. Nagy sikere volt a diákok által „ökörburgernek” nevezett ételnek! A jóllakott sereg szépen lassan megtöltötte a színház termet. Este hétkor az izgatottság már kézzel tapintható volt, amikor végre színpadra lépett a konferátor.
A kezdeti nehézségeket legyűrve összeállt a 13 darabból álló, a találkozót és az iskolák összetartását jelképező tetraéder formájú harangláb. Ezt követően Smidéliusz Gábor és Ócsai Zoltán tanították meg a közönségnek az Áldjad lelkem az Urat! – című éneket, amely az EGOT jelképes dala lett. Ezután az általuk felkészített könnyűzenei csoport előadását hallgathattuk meg, amelyben felcsendült a rózsaszín párduc jellegzetes dallama szaxofonon, utána pedig egy lírikus és egy rockosabb hangvételű dal is. A zenei előadások között szerepelt klasszikus zenekar Angol-dala is, a kórus többszólamú tapsolása, dobogása, éneklése, illetve a Ritmusbeszéd címszó alatt futó ütőhangszeres bemutató, Horváth Kornél vezetésével. S ha már a ritmusnál tartunk, elengedhetetlen, hogy megemlítsük a néptáncosokat, akik között volt, aki életében először viselt néptáncos cipőt és ruhát. Sőt, volt leányzó, akinek ez volt az első alkalom, hogy befonták a haját és szalaggal kötötték meg!
Eközben vegyesen meghallgattuk a képző- és iparművészeti csoportok beszámolóit is, hogy milyen érzés volt együtt alkotni. Létrehozni valami olyat, ami tükrözte az ifjú művészek gondolatait, érzéseit. Vászonra lehelni a festéket a cifra ecsetvonásokkal. Haszontalan, tört üvegdarabokból összeforrasztva új és harmonikus képet alkotni. Az agyag lágy testét formálva korongozni. Elsajátítani a jó kérdések művészetét, mellyel új embereket ismerhettek meg a diákok. A pasztellkrétákat sisteregve koptatni a papíron. A habtéglákat törni, vésni, csiszolni, amíg a személytelen formákból a vízi madarak jellegzetessége ki nem domborodott. Lencsevégre kapni egy-egy apró csodás pillanatot. Az egyik legősibb anyaggal, a fával dolgozni vagy éppen tollat ragadva papírra vetni egy gondolatot valamelyik irodalmi mű nemmel karöltve. Természetesen dráma csoport is előadta az elsajátított színdarabocskát, amin bár fáradtan is, de fel-felkacagott a közönség.
Bónuszként kaptunk a Deák téri gimnázium férfi delegációjától egy szellemes kis színházi jelenetet, melyben az ördög (Harasztos Barnabás) próbálta megkísérteni a három kemény májú fiatalt. A sok beszámoló között volt egy húsz perces szünet is, mely igen hasznosnak bizonyult, hiszen így lehetősége adódott a közönségnek megtekinteni a GYIK folyosóira kiállított műveket.
A fáradt művészek ezután elindultak vissza a kollégiumokba. Pár perc múlva a zuhanyzók ajtaján kúszott ki a pára és a pizsamákban flangáló diákok fel-le járkáltak egymáshoz az emeleteken. Még utolsó lélegzetvételként a 4. emeleten található nagy teremben gitározott pár diák, Mesterházy Balázzsal. Az Új ének dalaival és a vasárnapi istentiszteletre készített piros szalagos papírok összeállításával zárult az utolsó este…
Képgaléria Sover Renáta fotóival:
