Aranymasni-akció – Adománygyűjtés a marcaltői iskolásoknak és óvodásoknak – Frissítve képekkel!
Sopron – Minden advent emlékeztet, hogy a várt Megváltó eljött. Ugyanakkor várjuk Krisztust, aki újra eljön. Advent kötelez és mozgósít: nem lehetünk tétlenek. A gyertyák fénye egyre erősebb. Már nincs sok hátra, tenni kell. Szöveg: Matus Klára Krisztina, fotó: Móritz Adrienn
Sopronban a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanulóit, szüleit és tanárait mozgósították az eljövendő Jézus szavai Máté evangéliumából: „éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok…”
Az iskola próbál összefogásra és szolidaritásra nevelni. Így az eddigi években kiemelkedően melléálltak egy-egy súlyos horderejű ügynek. Többek között gyűjtöttek Haitinek, Felsőzsolcának, Kolontárnak és az iskola egyik súlyosan megbetegedett kisdiákjának is.
A szülői munkaközösség oszlopos tagjainak kezdeményezésére az idei advent is adománygyűjtéssel telt. Az eddigiekkel ellentétben most nem országos segélyszervezet számára küldték az adományokat, hanem egy konkrét intézményt akartak támogatni, ahol örömmel veszik a játékokat, ruhákat, könyveket és tartós élelmiszert, mert sok rászoruló diák tanul náluk. Így esett a választás a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvodára, ahová korábban az iskola padokat is adományozott.
A soproni diákok lázasan készültek az adománygyűjtésre. Informatikaórán szórólapokat készítettek, amelyeket lelkes leánykezek az iskola összes ablakára kihelyeztek. Egy kis csapat az iskola bejáratához készített óriásplakátot. Amikor kikerült az aulába a nagy gyűjtőláda is, óránként telítődött adományokkal teli szatyrokkal.
Nagyon sokan megmozdultak az akció során, rengeteg adomány gyűlt össze. A munka dandárját nyolcadikos diákok, szülők és a diákönkormányzat vezetőtanára végezte, hiszen az adományokat szét kellett válogatni, csoportosítani, majd dobozba tenni.
A legszebb pillanatokra 2011. december 14-én került sor, amikor Sopronból delegáció (igazgató, igazgatóhelyettes, iskolalelkész, diákönkormányzat vezetője, szülők és 10 diák) utazott Marcaltőre, hogy átadja a teherautónyi szállítmányt, a gyűjtés eredményét. Hihetetlen öröm volt látniuk a sugárzó, tiszta tekinteteket, mosolyokat. Megdöbbentek, milyen egy kis iskola, ahová annyian járnak összesen, mint náluk a nyolcadik évfolyamba. Milyen olyan fizikaórán lenni, ahol az osztálylétszám csak 9 fő.
Látták azt is, hogy az ajándékok a legjobb helyre fognak kerülni. Hálás köszönettel vették a marcaltői iskolások meghitt adventi műsorát, az ovis csoportok lelkes énekeit. Kedvesen adták át mindenkinek a meglepetés édességet. Szinte könnyet lopott az arcokra, mikor egy kisovis nem bontotta ki az édességét, mert azt meg akarta mutatni édesanyjának.
Bizony a marcaltői kollégákra hihetetlen nagy feladat vár: az adományok rendszerezése, kiválogatása, célba juttatása. De meg vannak győződve, hogy olyan helyre kerülnek, ahol örülnek egy pár kiscipőnek, bélelt nadrágnak, steppelt mellénynek vagy egy játékmackónak.
Nehéz volt a búcsúzás, a szinte egy hónap készülődésének lezárása. De az összefogás, segítségnyújtás folytatódik tovább. Januárban újabb akció veszi majd kezdetét.
Isten áldja meg az adakozókat és az adományok felhasználóit!