A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt a napfény!
Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek különböző színes képekből álltak össze.
A kisfiú egyre csak kérdezgette édesanyját az istentisztelet közben: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a
kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám,
nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott, akik az ablaküvegre voltak festve.
Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni
kiváncsiságát. "Azok ott kisfiam a keresztyének".
Az iskolában másnap hittanóra volt, ahol a keresztyénségről
beszélgettek.
A tanítónéni felszólította a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztyén ember.
A válasz így hangzott: "A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt
a napfény!!!