„Értékes vagy!” – Beszámoló a budai egyházmegyék fiataljainak hétvégéjéről

Azért is döntöttünk a Béthel Evangélikus Misszió Otthona mellett, mert
egy csendes, a város zajától távolra eső helyen szerettük volna
a figyelmet felhívni egy különösen fontos tényre. Istenünk számára mindannyian értékes edények vagyunk, akiket örömmel
vesz kézbe és formál kedvére naponta. Hétvégénk az „Értékes vagy!” címet kapta.

Az első közös estén áhítat után ismerkedtünk egymással, énekeltünk,
játszottunk és törekedtünk arra, hogy feloldjuk visszafogottságukat.

Szombat délelőtt egy nagy erdei túrán vettünk részt, a minket körül
ölelő erdőben.

Edéd után megfáradva, de örömmel vették birtokukba a fiatalok a
focipályát, ahol lehetőségük nyílt számukra ismeretlen ifisekkel
csapatot alkotva játszani.

A délutáni áhítaton csendesedhettünk el újra, megállva Isten előtt. Bátran, örömmel dob és gitárok kíséretében énekeltünk Istent dicsőítő
énekeket és készítettük lelkünket a vele való közösségre.

Kis csoportokra osztva beszélgettünk az értékekről, mely során nyíltan
vállalták a nehézségeket, melyekkel naponta találkoznak. Mik az értékek? Érték-e a család, a barátok, az egészség, a
hit... fejtegettük a beszélgetéskor.

Nehéz megfelelni a korosztályukra ránehezedő ki nem mondott
elvárásoknak, a külső megjelenés mércéjének. Mit vállalhatunk fel, mi fér bele az Isten értékrendjébe?

Az este sok játékkal, vidám hangulatban telt el, késői beszélgetésekbe
torkollott...

A vasárnap reggeli istentiszteleten a helyi gyülekezettel együtt
vettünk részt, melyen egy kis film került lejátszásra. Rávilágított
arra, hogy testünkre sok apró szürke folt van ragasztva, melyeket
mások tesznek ránk. Viseljük, de miért? Miért hagyjuk, hogy leterheljen? Van megoldás!

Naponként odaállni a Mester elé, aki alkotott, hallatja velünk, hogy egyenként vagyunk számára becsesek, értékesek! Ha elhisszük,
hogy egyedül az Ő véleménye számít és nem az embereké, akkor
leperegnek rólunk a ránk ragasztott bélyegek. Tiszták leszünk és
ragyogni fogunk.

Isten drága jelenlétében tölthettük el ezt a pár napot az Ő drága kegyelméből.

A részt vevő lelkészek, Hokker Zsolt, Joób Máté, Tamási Zsóka,
Hulej Enikő, Keczkó Pál, Horváth-Hegyi Olivér és jómagam közösen úgy
láttuk és arra a következtetésre jutottunk, hogy hagyományt teremtünk
és jövő év elejére újra meghirdetjük, együtt leszünk, itt Piliscsabán.

Az istentiszteleten elhangzott igével búcsúzom és zárom beszámolómat: „...drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek...”