Vörös Október – Hazatérés Kolontárra
Kolontár – Nehéz végignézni, ahogy a hatalmas Caterpillar kanala beleharap a tetőbe. Vadonatúj ház, még alig lakták. „A mamát hazavisszük, ő a dombon lakik. Mi nem maradunk Kolontáron egy napig sem!” Szöveg és fotó: Szelényi Gábor
Útban lévő ház
2010. október 15-re tűzte ki a Katasztrófavédelem, hogy hazaengedik a kitelepítetteket. Viktória tegnapelőtt még tisztasági csomagot vett át az ajkai sportcsarnokban, már nincs hova hazamennie. Rossz helyen állt a háza.
A többi nyolcszáz kolontári is csak lassacskán szállingózik, állítólag később érkezik még egy transzport, de nem nagyon mernek a lakók visszatérni. Pedig a nagy gát szépen épül. Ráadásul az egész falu hófehér, mintha tél lenne. Minden négyzetcentimétert, ami tegnapelőtt még vöröslött, vastagon borít a gipsz, nehogy a szél az iszap száradó porát felkapja. Az ellenőrzőpontok, a szigorított rendőri ellenőrzés így még napokig marad. Mindaddig, amíg annyira újranépesül Kolontár, hogy a fosztogatás kockázata már túl nagy lesz.
Bár tizenegy nappal ezelőtt egy sem volt, most már állva várják a lakosságot a légó-szirénák, ha netán megint csomagolni kellene.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Ajkán az evangélikus gyülekezeti termet használhatja bázisnak, igyekezve a lehető legkevésbé zavarni a szokásos gyülekezeti munkát. Kolontáron hétfőn nyitják meg a kihelyezett programirodát, így a hazatérő lakosságnak is karnyújtásnyi közelében lehetnek majd a munkatársak. A Segélyszervezet az újjáépítésben ingóságpótlással fog részt venni, de hosszabb távú fejlesztési tervek is vannak. Stratégiájuk egyik alapelve ugyanis, hogy katasztrófa után nem pusztán helyreállítást végeznek, hanem az eredetinél magasabb szintű állapotot igyekeznek elérni.
