Vasárnap kezdődött el az Ökumenikus Imahét – Riport a Deák téri országos megnyitó ünnepségről – Diavetítéssel és hangfájlokkal!

A szolgálattevők bevonulása és a megnyitás után Smidéliusz Gábor Deák téri igazgató lelkész szólt. A kezdő imádságot Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkész mondta, majd dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök Lukács evangéliumának 24. fejezetét olvasta fel.

Dr. Erdő Péter római-katolikus bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek I. Kor. 15, 12-20 alapján mondott szentbeszédet. A keresztyének elpusztíthatatlan optimizmusáról beszélt, akiknek hitük lehet erőforrásuk és reménységük a nehézségek közepette. „A bizonytalanság, az emberek közötti feszültség, a gyűlölet, a betegség, a háborúk, az anarchia vagy a bűnözés aggasztó jelei más fénybe kerülnek, ha a feltámadás távlatában nézzük a dolgokat" – fogalmazott a bíboros, prímás. Erdő Péter szólt arról, hogy az idei ökumenikus imahét központi témája Krisztus feltámadása, „ez az a hatalmas tény, ami miatt a kereszténység létezik, ennek a hite kapcsol össze mindannyiunkat, krisztushívőket megbonthatatlan kötelékkel".

A főpásztor Szent Jeromost idézte: „Az maga a feltámadás, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Egyik tény függ a másiktól: vagy mindkettőt tagadni, vagy mindkettőt vallani kell.” Krisztus feltámadásával teljesítette be az üdvösség művét. Ha kereszthalálával legyőzte a bűnt, akkor szükséges volt, hogy föltámadjon és így legyőzze a halált, a bűn következményét is.

Erdő Péter kiemelte: „Szent Pál nemcsak hitet tesz a feltámadás igazságának központi jelentősége mellett, hanem radikálisan szembenéz az ellenkezőjével is. Ha megpróbáljuk emberi bölcselkedéssel kimagyarázni a feltámadást, ha megpróbáljuk az egész Krisztus-eseményt hétköznapi életünk szűk tapasztalatai szerint értelmezni, akkor minden elvész, egész hitünknek az értelme enyészik el, és bezárul az a kapu, amely a kispolgári középszerűség falát áttörve végtelen távlatot nyit a világ és a mi személyes életünk számára. A keresztény hitet tehát nem lehet nyárspolgári módon megszelídíteni, besorolni a profán közvélemény magátólértetődőségei közé.” Hozzátette: „Mindezek alapján mi, keresztények elpusztíthatatlan optimizmussal nézzük magunk körül a világot.”

A bíboros kiemelte a II. Ökumenikus Direktórium megállapítását: „Az ökumenikus együttműködés minden formájának közös tanúságtétele már önmagában missziós jellegű. Ugyanis sok közösség az ökumenikus mozgalommal párhuzamosan fedezte fel újra az Egyház missziós természetét.”

A prédikáció után dr. Bogárdi Szabó István a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke állt a szószékre, aki Lk. 24,5 alapján hirdette Isten igéjét.

„Krisztus üres sírjának tanúi tudták, hogy épp ott teljesedtek be az ígéretek, ahol üres a sír. Az angyal kérdése arra utal: az asszonyok és a tanítványok először nem az élő, hanem a halott Krisztust keresték. Amikor az angyal kérdése megnyitja az igazi emlékezetet, már Jézus szavai, sőt maga az élő Jézus nyújtott számukra reményt. Éppen itt, ahol a holtat keresitek és nem találjátok, itt találjátok az élőt – ezt jelentik ezek a szavak. De azt is kérdethetnénk: mit keres az élő a holtak között? Mit keres közöttünk Isten, aki nem a holtak, hanem az élők istene? Minket keres, hogy megelevenítsen minket” – fogalmazott Szabó István.

Majd arról is szólt, hogy a napokban a közfigyelem Haitire összpontosul, ahol a földrengés emberek tízezreit ölte meg, és a mentők túlélők után kutatnak. Ezzel párhuzamba állította a Bibliában szereplő történetet, amelynek során a tanítványok Jézust megfeszítése után a holtak között keresték, ám a sírban nem találták, mert feltámadt. A református püspök szerint „az Úr a morál halottas kertjében, erények temetkezőhelyén” keresi az embert, „aki megadja magát kis és nagy bűnöknek egyaránt”. Itt „minden remény elporladt, legutóbb éppen csak egy fél nemzedék alatt” – tette hozzá. Az ökumenikus imahéthez kapcsolódóan Bogárdi Szabó István úgy fogalmazott: „az ima nyitás az Istenhez, nyitás a múlandóból az örökkévalóra, a halálból az életre, és egyúttal felelet Isten kopogtatására is”.

(Mindkét prédikáció letölthető hangfájlban meghallgatható!)

A béke jele után a gyülekezet az Apostoli Hitvallást mondta el, D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus lelkész, a MEÖT elnökének szolgálatával. Közbenjáró és hálaadó imádságot mondott dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök és Tarr Zoltán református zsinati tanácsos. A Miatyánkot dr. Bóna Zoltán református lelkész, a MEÖT főtitkárával együtt mondta a gyülekezet.

Az áldást Kalota József ortodox érseki vikárius, Voiszlav Gality püspöki helynök és Magyar Máriusz román ortodox esperes mondták. Gáncs Péter evangélikus püspök elbocsátó szavai után a gyülekezet közösen elénekelte a Himnuszt.

Az alkalmon a Lutheránia Énekkar énekelt, dr. Kamp Salamon karnagy vezényletével. Orgonált dr. Finta Gergely és Mekis Péter. A gyülekezeti énekek mellett felcsendült Kapi Gyula: 46. Zsoltára, valamint Kodály Zoltán: 114. Genfi Zsoltár című műve is.

Az imahét idején a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket és imádkoznak a Krisztusban hívők egységéért, az ország szinte minden településén és szerte a világban. Az ez évi esemény bibliai mottója: „Ti vagytok erre a tanúk.” (lk. 24,48)