Most van a kegyelem ideje! – Tamás Mise Pilisen
Pilis – Aggodalommal tölt el sokakat a keresztyénség jövője. Hogyan tovább? Vannak nehézségek, de minden okunk meg van arra, hogy reménykedve nézzünk a jövő felé. Örömteli eseménnyel indult az Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye idei adventje. Több, mint kétszáz fiatal gyűlt össze a Pilisen megrendezett Tamás Misére november 29-én.. Interaktív, zenés istentisztelet keretében gondolkodhattak el a résztvevők a „Jövő idő” témakörében. Pángyánszky Ágnes liturgiai szolgálata mellett Darvas Anikó tartotta az igehirdetést. Az istentisztelet és az azt követő szeretetvendégség sok pilisi, evangélikus fiatal közreműködésével valósult meg. Szöveg: Kalit Eszter – Második rész: Krámer György
Amint a nap lement, folyamatosan érkeztek a vendégek több gyülekezetből, konfirmandusok, ifjak és idősebbek is lelkészeikkel. Pillanatok alatt megtelt az evangélikus gyülekezeti terem. Több közreműködő lelkész és fiatal vonult be ünnepélyesen, mikor felcsendült a kezdőének. Az igehirdetésből megtudhatták, hogy életünkben nem a jövőnk miatti aggódás kell, hogy a meghatározó legyen. Jézus megszületésével közel jött hozzánk a kegyelmes Isten. Most ebben az adventben, itt a jelenben van a kegyelem ideje. Az embereknek a jelenben kell megtenniük a döntő lépéseket. Nem a félelem, hanem a reménység kell, meghatározza ezeket. Az idei ádventben és karácsonykor is mellettük áll Istenünk. A hozzánk közel hajló Isten szólalt meg a Tamás Mise résztvevői számára a személyes áldásokon, az imádságokon, a meggyújtott gyertyákon és az Úrvacsora közösségén keresztül is.
A kegyelem idejét az istentisztelet alatt már megtapasztalhatták. Felemelő volt átélni azt, hogy több mint kétszáz résztvevő az énekek és a szavak igézetében közelebb tudhatta saját személyes életét a jövőt kezében tartó Istenhez. Nincs okunk a csüggedésre. Ma van a kegyelem ideje.
Mindannyian haza vihettek az ádventi gyertyagyújtáshoz emlékbe egy - egy gyufát, rajta az igehirdetési alapigével. Hadd lobbanjon fel a kegyelem lángja a karácsonyra készülődő otthonokban.
Krámer György pedig a gyülekezet blogjában a következőképpen számolt be az alkalomról:
Már minden hely foglalt odabent és még mindig csak jönnek, jönnek az emberek, a gyülekezeti terem előtt hosszú sor vár arra, hogy helyet találjon odabent. Vecsés, Irsa, Alberti, Gyón, Cegléd, Mende, Bénye-Káva gyülekezeteiből is érkeztek fiatalok. Volt ahonnan busszal, volt ahonnan autókkal.
Az, hogy zsúfolásig telt a gyülekezeti terem nem fejezi ki eléggé azt, amit átéltünk. Hihetetlenül jó érzés volt együtt látni ennyi fiatalt, hiszen összesen 200-nál is többen voltunk.
A Tamás Mise mozgó részeinél, a személyes áldásnál, személyesen írt imádságnál, gyertyagyújtásnál az udvarra kellett irányítani mindenkit, mert csak itt volt elég hely. A mécsesekkel megvilágított udvaron áldották a sorban álló fiatalokat a gyülekezetek lelkészei.
Az úrvacsoránál három helyen osztottunk úrvacsorát, a még nem konfirmáltak pedig áldást kaptak.
Darvas Anikó igehirdetése a gyermeki bizalomról és annak minden nehézségéről, és lehetőségéről konkrétan, közvetlenül szólított meg minket. Az énekek, a zene, a liturgia szavai valahogy közelebbről szóltak.
Hála legyen Istennek ezért az estéért! Köszönet minden szervezőnek a rengeteg munkáért!
Köszönet Kalit Eszternek azért, hogy összefogta a szervezés feladatát.
