Szerecseny: Hatvanhét forinttal indultak
Szerecseny – A szerecsenyi gyülekezet tagjai az elmúlt vasárnap délután templomuk hatvan évvel ezelőtti alapkőletételére emlékeztek. Meghitt, családias ünnepségre gyűltek össze a Veszprém megyei településen élő evangélikusok, melyet megtiszteltek jelenlétükkel az egykori templomépítő lelkész – Jakab Sándor – fiai és családtagjaik is. Szöveg és fotó: Menyes Gyula. A tudósítást az Evangélikus Élet, 2009. 11. 22-én megjelenő számában olvashatják.
Az úrvacsorai hálaadó istentisztelet kezdete előtt Zügn Tamás helyettes lelkész ismertette a templomépítés történetét. Elmondta, hogy a szerecsenyi evangélikusság 1903-ig a téti gyülekezethez tartozott, majd Gecse fíliája lett. 1940-ig a helyi reformátusokkal szinte egy közösségben éltek. Az egyre erősödő gyülekezet tagjaiban ettől kezdve élt a vágy, hogy saját templomuk legyen. Az első időkben magánházaknál tartottak istentiszteletet havonta egyszer, majd bérbe vett helyiségben gyűltek össze.
1945-ben a földosztáskor a gyülekezet négyszáz négyszögöl területhez jutott. Három évvel később döntöttek a templomépítésről, amit 1949-ben el is kezdtek. A terveket Kalmár Zoltán gecsei származású nagykanizsai építőmester ingyen készítette el. Mindössze hatvanhét forint készpénzzel vágott bele a gyülekezet a negyvenkilencezer forintos beruházásnak. Tervüket a helyiek áldozatos adakozásán túl a szomszéd egyházmegyék adományának segítségével, valamint nyolcezer forint államsegéllyel, az egyházkerület háromezer forintos támogatásával és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálattól kapott összeg segítségével sikerült megvalósítani. Az alapkövet 1949. november 27-én, advent első vasárnapján tették le; az épületet 1950. október 29-én szentelte fel Túróczy Zoltán, a dunántúli egyházkerület püspöke. A tornyot csak egy évvel később sikerült megépíteni, és a padok elkészültére újabb egy évet kellett várni.
A múlt vasárnapi ünnep igehirdetője Ittzés János püspök volt, aki a reménység vasárnapjának igéje, Jn 5,26--30 alapján hangsúlyozta, hogy sokszor határmezsgyét keresünk a Biblia és az idők szava között. A mi reménységünk az a Jézus, akivel életünk viharos tengerén mi is járhatunk.
Az istentisztelet liturgiájában részt vett Polgárdi Sándor esperes, valamint Dechertné Ferenczy Erzsébet lovászpatonai lelkész, aki Görög Zoltán homokbödögei lelkész halála után néhány hónapig helyettesként szolgált a gyülekezetben.
