Radnóti szubjektív – A költő egyetemes, közös kincse mindenkinek
Budapest – A Holokauszt Emlékközpontban 2009. augusztus 14-én este a közéletben vagy a kultúra különféle területein elkötelezett emberek mondták el az általuk választott Radnóti-verset, és beszéltek a költőhöz és műveihez való kötődésükről. Szöveg: Szabó-Pap Gabriella, fotó: Tálas Péter
Fabiny Tamás püspök verset mond Fotó: Tálas Péter
A Holokauszt Emlékközpont belső udvarának megkapó a hangulata: fehér márványfalak közt egy parányi zöld sziget a zajos nagyváros közepén. Ideális hely egy baráti találkozásra, beszélgetésre, csendes eltűnődésre. Sokan jönnek el, lassan megtelik az udvar, a kedves házigazdák egyre hordják a pótszékeket. Szakcsi Lakatos Béla mosolyogva hajol zongorája fölé, finoman csengő hangokkal egészíti ki a szavak zenéjét. A szélesebb közönség is találkozhat majd ezzel a különleges élménnyel, ugyanis televíziós felvétel készül, és egy 25 részes etűd-sorozatban október folyamán adásba kerül.
Mélykuti Ilona konferál, és beszélget a versmondókkal. Már jönnek is a versbarátok egymás után. Verő Tamás rabbi az Ó, régi börtönök című verset mondja, utána pedig a zsidóság, a zsidó kultúra megismertetéséről, a zsidó és nem-zsidó emberek sorsközösségéről szól. Ezt fel kell ismerni, és vállalni kell.
Fabiny Tamás püspök a Férfinaplóból az 1932. április 24-i verset idézi fel. Ez John Love-ról, a Ku Klux Klan által meggyilkolt amerikai néger költőről szól. Választását magyarázva arról beszél, hogy az egyetemes emberi közösség tagjai vagyunk, testvérek mind, és tűrhetetlen, ha valakinek az identitása miatt kell üldöztetést, halált elszenvedni. Akár zsidó, akár néger, akár cigány valaki. Radnóti egyszerre érvényesülő zsidó, katolikus és magyar identitása is erre emlékeztet. (ld. a püspök erről szóló publicisztikai írását itt. – a szerk.)
Nagy Tímea vívóbajnok egyszerű, őszinte szavai az Erdő című vers után ugyanolyan megkapóak, mint Bagdy Emőke pszichológus rögtönzött irodalmi kiselőadása a 28 év című vers után. Vitray Tamás a Bori noteszből olvassa fel a Gyökér című verset: döbbenetes, hogy a halál árnyékában is mennyire figyel a költő a szépségre. Harcsa Veronika énekesnő a Tétova ódát mondja, és ennek kapcsán arról a mélységes boldogságról beszél, ami Radnóti szerelmes verseiből sugárzik. Gönczöl Katalin, egyetemi tanár, hivatásos versmondóval felérő bensőséges, megrendült hangon mondja el a Két karodban… című verset. Talán a költő és hitvese is így mondogatta egymásnak…
Az alkalom kellemes, nagy meglepetése a Fazekas Mihály Gimnázium matematika-fizika szakos igazgatója, Hámori Veronika. A Sem emlék, sem varázslat című verset mondja. Könyv nélkül tudja, mint sok más Radnóti verset. Nagy bölcsességgel szól a költőről, sorsáról. Az ismert „Szívemben nincs harag, bosszú nem érdekel…” sorokra visszautalva emeli ki, hogy Radnóti az elmondhatatlan borzalmakat is szelíd szavakkal tudja kifejezni, páratlan erővel.
Jönnek aztán a többiek is. A rapper, a diplomata, az építész és a médiajogász, az óvónő és a vízilabdázó. Zsidók, keresztények, ateisták – Radnóti valóban egyetemes, közös kincse mindenkinek.
Lassan besötétedik. A csillagos nyári égbolt alatt szállnak a költő szavai, mint a zene, és szállnak a hangok Szakcsi Lakatos Béla keze alól, mint egy-egy rövid vers.
Köszönjük, barátaink.
