Prónay-díjat kapott a Kaláka együttes – Művészkollégák meglepetéskoncertjén plusz meglepetés volt a díj átadása
Budapest – A Kaláka együttes tagjai 2009. december 27-én a Millenárison arra készültek, hogy Költészet+Zene=Élet címmel együtt zenéljenek számos más együttessel együtt, egy jótékonysági koncert keretében. Ez az este azonban mégis más lett, mint a szokásos koncertek egyike, hiszen igazi meglepetés koncertté vált. Őket négy fotel fogadta és a művészkollégák adtak nekik koncertet a kalákás dalok feldolgozásaiból, így tisztelegve az idén 40. éves Kaláka előtt. A meglepetések meglepetése az volt, amikor egyházunk elnök-püspöke, Ittzés János és országos felügyelője, Prőhle Gergely a színpadon átadták nekik a Magyarországi Evangélikus Egyház rangos elismerését, a Prónay-díjat. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Többek között Balogh Kálmán, Bársony Bálint és a Juhász Attila Jazz Quartet, Bognár Szilvia és Zenekara, Both Miklós és a Napra Zenekar, Deák téri Evangélikus Gimnázium kórusa – karnagy: Bence Gábor, Colorstar, Csík Zenekar, Ferenczi György és a Rackajam, Frenk, Heaven Street Seven, Kosbor, Lovasi András, Lackfi János, Máté Gábor, Misztrál, Palya Bea, Pannonia All Stars Ska Orchestra, Quimby, Republic, Sebestyén Márta, Szalóki Ági, Vujicsics, Söndörgő álltak egymás után színpadra és mindenki saját interpretációjában adta elő a Kaláka egy-egy szerzeményét.
A koncert közepén Ittzés János és Prőhle Gergely álltak a mikrofon mögé, hogy átadják a Kaláka tagjainak a Prónay Sándor-díjat, amelyet a díj kuratóriuma minden évben olyan világi személynek vagy intézménynek ítéli oda, aki kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással állnak a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. Laudációjában Prőhle Gergely elmondta, hogy a Kaláka Együtest alapító Gryllus testvérek első otthona a Deák téri gyülekezet volt: „itt nőttek fel, itt énekeltek a Lutheránia énekkarban – és ami a legfontosabb: itt találkoztak Isten igéjével” – mondta a felügyelő.
Prőhle ezután költőien így folytatta: „Az a bizonyos hármas, vagy esetünkben négyes hangzat felekezetektől független: bár „más a dallam, egy a nóta” (Kányády Sándor). „Énekes ifjú fiának vall Titeket a vén Magyarország” (Kosztolányi Dezső), s benne ez a nagy múltú kis egyház. A díjjal most szerény köszönetet mondunk dallamért, nótáért.
„Mert a mi korunkban zörgött az egekben a gépek acélja, de nem tudta az emberiség, mi a célja. ... Magunkra maradtunk, s nem volt, ki szegény szíveket melegítsen, álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.” (Kosztolányi Dezső) „Pedig sok dolga lenne a teremtőnek, hiszen a háta mögött is lakoznak, s örülnének a mosolynak” (Kányády Sándor).
S ha megszólal Pál apostol a baracskai börtönben, a betlehemes a Marczibányi téren, vagy ha a diósgyőri várban „kiáltotok emberebb világot, szeretetet, szabadságot, s együtt keressük az igazságot” (József Attila), akkor láthatóvá válik a mosoly, célba ér az örömhír, s mindnyájan, mint élő kövek épülhetünk egy házzá.”
„A koncerten leírhatatlanul intenzív élményben volt részünk – mondta honlapunknak Gryllus Dániel. – Egy Kész Átverés Showban éreztem magam – persze pozitív értelemben. Jóleső érzés, hogy a kollégáink ilyen nívós koncerttel adták tiszteletük jelét számunkra.”
És jöttek a dalok, áradtak négy órán át: megható és leírhatatlan pillanatok voltak, ez látszódott az együttes tagjain és a fellépőkön is.
„Annak a híre már korábban eljutott hozzám, hogy mi kapjuk idén a Prónay-díjat, de az átadás konkrét időpontját nem tudtuk, így tehát valódi meglepetés volt ez az egész. Az persze valahol gyanús volt, hogy a koncert előtt láttam püspök urat és a felügyelő urat is” – árulta el sejtéseit Gryllus Dániel. – Amikor átvettem a díjat, mondták, hogy szóljak pár szót, ott a mikrofon, de annyira a pillanat hatása alatt voltam, hogy szóhoz sem jutottam. Most is csak annyit tudnék mondani, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm – de mindez nem tudja leírni azt a hálát és felemelő érzést, amit a koncertre gondolva most is érzek.”
