Jézus egész úton velünk... – Ökumenikus istentisztelettel zárták a német kitelepítettekre való emlékezést
Sopron – 2010. május 16-án, a soproni németek kitelepítésének emlékére rendezett ünnepségsorozat harmadik napján, az utolsó rendezvény egy kétnyelvű, ökumenikus istentisztelet volt. A mai szolgálattevők: Hegedüs Attila igazgató- lelkész (Soproni Evangélikus Egyházközség), Michael Heinrichs helyettes lelkész (Ágfalvi-Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség), Szakács István Rajmund OP szerzetes (a domonkos rend soproni házfőnöke), és Dr. Hoffmann Ottó János, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend fogadalmas testvére voltak. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon
mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé
veszlek titeket, ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova
mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
(Jn.14,1-6)
„Jézus nehéz helyzet elé állította tanítványait akkor, amikor meggyőződése szerint Atyjához megy, de itt hagyta őket megszokott jelenléte nélkül.
Otthonául hagyta nekik ezt a földet. De végső otthonuk a menny lesz” – kezdte ünnepi istentiszteletét Hegedüs Attila.
János nem ismeri az arany középutat, csak a végleteket. Isten nélküli világban óvakodjatok a világtól, de itt kell továbbélni. „Nem azt kérem
tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15) Keresztényként úgy kell élnünk, hogy természetesen itt élünk, de
ideiglenesen – folytatta a lelkész.
„Otthon ott van, ahol a bőröndöm” – mondta Milos Forman, cseh származású amerikai filmrendező. És hogy ez milyen igaz, elég ha kimegyünk a
temetőbe és elgondolkodunk. Nincs senkinek a földön állandó bejelentett lakcíme. Csak az itt és most van! Addig azonban felelősséggel tartozunk – tette hozzá a lelkész.
Ezért is volt olyan tragikus 1946-ban a németek kitagadása, mert ezt a jogot tagadták meg tőlük. Pedig ezt a jogot Istentől kaptuk meg, hogy vele töltsünk be feladatunkat. Törvény született: semmi közöd a földhöz tovább, ahol bölcsőd ringott, csak azért, mert életed első szava nem magyarul, hanem németül hangzott. Pedig Krisztus akarata szerint itt kellett volna élni: felelősséggel, szeretettel. Mélységesen idegen, cinikus lett volna azzal vigasztalni őket: ne nyugtalankodjatok, igazi otthonotok úgysem ezen a földön van... Szerencsére nem ez történt. Akik vigasztalták őket, Jézus jelenlétével vigasztalták: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Jézus velünk van utunkon. Itt van, és bátorítja azokat most is, akikkel útközben is mellettük volt. Biztat, és reményt és erőt ad. Tarts ki, és tudd, hogy dolgod van még a földön, de azt is tudd, hogy igazi otthonod már készen van – összegezte gondolatait Hegedüs Attila.
