Lévai Katalin: „Sztehlo igaz ember volt, aki sokára nyerte el azt az elismerést”
Budapest – Lévai Katalin, a Baráti Kör a Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület elnöke is felkérést kapott a Sztehlo konferenciára, ahol köszöntő beszédében elmondta, mennyire megtetszett neki Káldy Zoltán Sztehlo Gáborról tett kijelentése, amelyben az egykori püspök úgy jellemezte a gyermekmentő lelkészt, hogy „ő egy olyan ember volt, aki először cselekedett, aztán beszélt”. Lévai szerint Sztehlo igaz ember volt, aki azonban csak sokára nyerte el azt az elismerést, amit már korábban megérdemelt volna. Szöveg és fotó: Bolla Zsuzsanna
„Vannak olyan helyzetek az életben, amikor az embernek egészen mélyről éreznie kell azt, amit meg kell tenni. Sztehlo ilyen ember volt, aki belső indíttatásának gondolkodás nélkül engedett. Azért tudott segíteni a legkiszolgáltatottabbaknak, a legszerencsétlebbeknek, a legvédtelenebbeknek, a gyerekeknek, mert habozás nélkül cselekedett” – vélte Lévai, aki szerint amikor emlékezünk, akkor nem csak gyógyírt keresünk sebeinkre, hanem megpróbáljuk megérteni azt, hogy nekünk magunknak hogyan lehet feldolgozni azokat a súlyos terheket és emlékeket, amelyek valamennyiünk életét kísérik.
„Az emlékezés egyben emlékeztetést is jelent, nem felejthetjük el azt, ami történt. A múlt és a jelen összeér, nem választhatjuk ezt ketté. Ha nem ismerjük a múltunkat, akkor nem értjük meg a jelenünket sem, azt sem tudjuk akkor, mi a dolgunk a világban” – magyarázta Lévai.
Az egyesület elnöke súlyos hiányosságnak nevezte azt, hogy az iskolában annakidején semmit nem tanítottak arról, mi történt az emberekkel a II. világháborúban. Csak ismerősei, családjának elbeszéléséből értesült arról, hogy származásuk, vallásuk miatt embereket gyalázatos módon meggyilkoltak.
„Ahogyan nem mondták el a gyilkosságot, úgy nem volt szó arról sem, hogyan mentettek meg embereket. Ez a téma tabu volt, amelynek megtörése csak lassan történik meg. Apró lépésekben, egymáshoz közeledve, egymást elítélve vagy megítélve próbálunk egy folyamatot feldolgozni. Ez sok fájdalommal, de reméljük, hogy egyszer majd katarzissal jár.”
Ezután Lévai Németországot említette pozitív példaként, amely a világháborús szégyenletes tetteit az európai országok közül a leginkább fontosnak tartotta feldolgozni és ma már a nácik unokái és a zsidók unokái le tudnak egymással ülni beszélgetni az egykor történtekről. A folyamatos beszélés azért fontos és történik, hogy ez a múlt soha többé ne történhessen meg.
„Sztehlo Gáborra emlékezve fontos az, hogy megemlékezzünk arról is, ma mi történik a sok millió éhező gyermekkel a világon. Egy olyan igaz ember, mint Sztehlo Gábor milyen példát tud adni abban is, hogy a kisebbségekkel való törődés elemi érdekünk, hiszen együtt élünk, nem tehetünk mást, mint hogy megtanuljuk az együttélés szabályait” – szögezte le beszéde végén Lévai.