Időnk és erőnk nyomában – Munkaévkezdő lelkészkonferenciát tartottak a déliek Balatonszárszón

Az idő megragadásához, a Forrás megtalálásához a kezdő lépést a 90. Zsoltár szavai adták meg a közel nyolcvan résztvevőnek. Szabóné Mátrai Mariann püspökhelyettes arra mutatott rá, hogy a zsoltárban közösség szólal meg, és közösséghez szól. Életörömre vágyik a zsoltáros, vágyunk mi is, de ehhez Isten áradó kegyelme szükséges.  Így lehetünk – lehet a lelkész is – hatékonyak életünkben.

Tóth János református lelkész sok éves tapasztalat alapján a lelkészi munka lelki hátteréről és spirituális útjairól beszélt: Mi is a lelkészség? Mindig szolgálatban? Hogyan ápolhatja a lelkész lelki higiénéjét? Hogyan és mi történik a lelkész egy napján? Többek között ezeket a kérdéseket járta körül az érdekes és figyelemreméltó előadás, melyet hozzászólások követtek.

Ezután Krámer György esperes a munkatársakkal lévő kapcsolat kezelésének problémáit hozta a hallgatóság elé, majd bemutatta az online digitális munkanaplót és annak használatát a láthatóan erősen érdeklődő lelkészeknek.

Az első nap zárásaként Varga Gyöngyi docens vezetésével a résztvevők háromfős csoportokban járták végig a „Csend imaösvényét” erőforrást keresve és reménység szerint arra rá is találva.

A keddi nap ismét a teraszon, a „napvitorlák” árnyékában kezdődött. Itt hangzott el Sóskuti Zoltán református lelkész áhítata 2Kor 12,6-9 alapján.  Az erőtlenség elhordozásához alázatra és belső csendre van szükségünk – mondta a lelkész – így élhetjük meg azt, hogy Isten kegyelméből van erőnk a lelkészi munkában megállni, azt elvégezni.

Az áhítatot követő kerekasztal beszélgetés is – melyet dr. Szabó Lajos teológiai tanár moderált – „Erőnk és időnk nyomában” járt.  Sóskuti Zoltán, Kunszabó Zoltán római katolikus diakónus és Jó András református tanár hozták a lelkészek elé gondolataikat. A közel másfél órában a lelkész és a hívek kapcsolatáról, a közösségalkotás örömeiről és kudarcairól, a „látás” szükségéről volt szó, egyetértve abban, hogy a lelkésznek szüksége van a testvéri közösségre.

Délután nyolc csoportban (egy-egy csoportban az azonos helyzetben lévő gyülekezetek lelkészei) folytattak tartalmas megbeszélést a résztvevők, majd Jó András a külhoni misszió munkáról tartott vetített képes előadást. A nap jókedvű kerti partival zárult, benne kürtöskalács és indiai kenyér sütésével.

Szerdán Bácskai Károly adjunktus igei felkészítése, majd a konferencia értékelése után úrvacsorai istentiszteletre került sor. Gáncs Péter püspök  rámutatva az oltár mögött elhelyezett – minden résztvevőt feltüntető – boltívre, Ézs 40,27-31alapján arról szólt, hogy legyen negyven éve, vagy frissen ordinálva a lelkész, Isten ad neki erőt és újítja meg munkájában, életében.