Harminc ezüst és kerekesszékes időutazás – Mozgássérült passió a zuglói templomban

2011. április 22-én, Nagypéntek délutánján a liturgiát Tamásy Tamásné vezette a feketébe öltöztetett oltár előtt. Az igehirdetés szolgálatát Farkas Ervin végezte. A teológus hallgató időutazásra invitálta a jelenlévőket, közelebb hozva, kézzelfoghatóbbá téve a nagypénteki eseményeket. A képzeletben Jeruzsálem fölött repülő szemlélő a Golgotára érkezve épp az utolsó pillanatok eseményeinek lehetett tanúja.

Ahogy minden elsötétül, a fülsiketítő robaj, majd a csend. Idővel a jelenlévőkhöz felér a városból érkező pletyka a templom kárpitjáról. Az igehirdető gyorsan visszaránt bennünket a jelenbe. Már biztos távolságból felidézi, miért is olyan jelentős esemény, hogy a nép a kettéhasított kárpiton át bepillantást nyerhetett a szentek szentjébe – erre a helyre addig csak a felkent főpap léphetett. Hangsúlyozta, hogy Jézus nem eltörölte a törvényt, hanem betöltötte azt.

Az igehirdetést a bárkások passiójátéka követte, ami a hangosítás hiányosságai dacára megrázó, de egyúttal felemelő élmény volt. A szereplők igazi összeszokott társulatként a korlátaikból erényt formáló koreográfiával, magával ragadó őszinteséggel mutatták be a nagyhét eseményeit. Mindig megrendítő élmény, ahogy a segítők és segítettek csapatban, egymás szerepét kiegészítve és erősítve adják elő a darabot. Az előadást kísérő énekek és zenék közül az Új ének Holnap reggel című dalának előadását kell kiemelnem, ami a darab végén – megőrizve az események hangulatát – mégis utolsó soraiban már kettőspontként előre mutat: „Ő élettel győzi le a halált”.