Hamvas sírjánál Horváth-Hegyi Olivér mondott áldást
Szentendre - Országos megemlékezést tartottak az evangélikus lelkész családból származó Hamvas Béla, a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja halálának 40. évfordulója alkalmából a szentendrei Sztaravoda úti köztemetőben, november 7-én. A sírnál Horváth-Hegyi Olivér, szentendrei evangélikus lelkész mondott áldást, majd Jókai Anna írónő emlékezett meg írótársáról.
Hamvas Béla
Délután a szentendrei városháza dísztermében Kondor Katalin moderálásában Dr. Dietz Ferenc polgármester ünnepi köszöntőjét követően Dúl Antal Hamvas-kutató, egyetemi tanár tartott előadást az „egyszerű gondolkodóról”, akinek filozófiai írásait a transzcendens valóság keresése jellemezte. Zongorán közreműködött Kampf Salamon, karnagy. Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte Hamvas Béla jelenvalóságáról.
Horváth-Hegyi Olivér a sírnál a következő áldást mondta:
„Boldog, aki felolvassa és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. … Én, János testvéretek, a királyságban és az állhatatosságban, a Pathmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Hatalmas hangot hallottam, ami ezt mondta nekem: Amit látsz, írd meg egy könyvbe…” Jel 1, 3. 9-11.
Hamvas Béla életmű lezárásának 40. évfordulóján
- áldást mondhatunk azokért, akik sok évtizede boldogok, mert Hamvas Béla írásaiban felfedezték az életet igazi magvát és velejét és így útmutatást kaptak.
- Áldást mondhatunk azért, mert egy ember vívódásán és gyötrelmesen gyönyörűséges, de szellemiségében mindig növekvő életén keresztül eljuthatunk a lényeges lényeghez: az értelmesen élt élethez.
- Ennél a sírnál áldást mondhatunk azért, hogy az író kiforrt és gyakran tüzes katlanban izzott gondolatainak segítségével megérthetjük; közösségben lenni annyit jelent: embernek lenni.
- Áldást mondhatunk azért, hogy a 20-ik századi magyar irodalomban volt valaki, aki Pathmosz szigetén is tudott és akart alkotni, és a szellemi királyság hanyatlása kellős közepén is állhatatos hűséggel képes volt az asztal fiókját is megbecsülni.
- Áldást mondhatunk azért, hogy a száműzetés és megalázott volt nem tántorította el gondolatának szabadságától, az örök alkotás kedvétől,
- Hogy a társadalmi és személyes értékválságot személyes értékeinek újra felismerésével hazudtolta meg.
- Áldást mondhatunk azért, hogy műveinek százaiból meríthet ma is tizenéves és aggastyán egyaránt.
- De most mégis másért mondok áldást. Áldást mondok azért, hogy 40 év után reneszánsza lehet egy olyan gondolkodónak, aki az evangélium ismeretét és az abban található kincset másképp fedezte fel, mint a többiek.
- Áldást mondok azért, hogy az áldatlannak látszó, hazugsággal teli évtizedek nem koptatták el a világban, Isten szeretetében kételkedő és a Mindenüttjelenvalót kereső ember szellemi és lelki élni akarását, mert végül mindennek ellenére volt miből és volt Kikből merítenie.
- Áldást mondok azért, hogy Hamvas Béla nem emlékében él, hanem mindazzal, amit letett az asztalra, vagy amit fiókban hagyott, ma is megelevenedik sokak hitbizonyosságára.
- Áldott legyen minden olyan olvasmányainkban kapott felismerés, amely közelebb visz bennünket a Mindenhatóhoz, a sorsokat irányító Mindenüttjelenvalóhoz. Áldott legyen valósága, hogy Teremtője utáni vágyából fakadó sorai áldássá lehessen sokak számára.
