Hálaadó istentiszteletet tartottak a zalaegerszegi evangélikus templom megújulásáért
Zalaegerszeg – 2010. április 25-én, Jubilate ünnepén (Húsvét utáni 3. vasárnap) hálaadó istentiszteleten jártunk. Az alkalmon a gyülekezet hálát adott a kívül-belül megújult templomért. Két évvel ezelőtt a templom lambériája, térdeplője, keresztelő kútja, karzata, orgonája, és a padok festése újult meg. Idén pedig befejeződött a külső homlokzat és a lábazat felújítása. Az igét Ittzés János elnök-püspök hirdette Ézs 65,17-19, 24-25 alapján. A liturgiában Szabó Vilmos helyi lelkész, és felesége, Szabóné Piri Zsuzsanna, valamint Loós Csaba szolgáltak. Az ünnepet megtisztelte jelenlétével dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg város polgármestere. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
„Mert én új eget és földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” (Ézs 65,17-19)
Ittzés János igehirdetésében arról szólt, hogy örvendező a helyzet. Az ígéret valóra vált. Isten kivezette népét a politikai, gazdasági katasztrófából. Terveinek, ígéreteinek rejtett szivárványhídján át kivezette népét és az örvendező Istennel együtt örvendeznie kell Isten népének is.
A püspök ezután kifejtette, hogy a külső körülményeken könnyű úrrá lenni, ám a belső körülményeken nehéz. Isten szándéka, hogy szavaival létrehozta a béke szándékát.
„Nem azt mondja, egy kicsit reparálok, egy kicsit javítok. Az örömgyilkos embert újjá kell teremteni. Kevesebbel nincs megváltás. A templom megújításában is ez a szándék mutatkozik meg. Oltáriszentsége ünnepén ez az örömóda! Így akar nekünk örülni itt és most!” – tette hozzá Ittzés János.
Amíg ezt Isten beteljesíti, addig sem hagyja népét szűkölködni. Életeket újít meg. Meghallják a szót: ellenállhatatlan erő vonzza a közösségbe őket. Isten szeretetének az előterébe kerülnek. Újrateremt. Ezt végzi rajtunk, és általunk. A Teremtő Isten harcolni és hadba hív, hogy akarata, igéje által újéletre támadjunk – így Ittzés János.
Ezután a püspök példákat hozott az Isten megújítására: Megújította a Noéval való szövetséget, aztán pedig a Golgotán újjáteremtette az embert szeretetével. A megváltás ünnepét hatékonnyá tette közöttünk. Isten nem akarja, hogy ebből bárki kimaradjon. „Jézus haláláért, áldozatáért meggyógyulhat halálos szívünk. Szívünk erő, hatalom, megbocsátás!” – fejtette ki Ittzés János.
A továbbiakban így szólt a püspök: „Nem tudunk olyan mélyre jutni keserűségben, fájdalomban, bánatban, hogy abból megváltás ne lenne! Isten gyökeres, alapvető megoldást teremt az új teremtésben! Mi úgy élünk örömben és nehéz órában együtt, hogy a kettő közé feszített szivárványhídon élhetünk és járhatunk bizton! E nélkül fáradtak, és csüggedtek vagyunk! De ez bátorít, erőt ad. Vannak nehézségek, de Ő erőt ad! Igazi elmélyült tartalmat örömünknek ez adhat. E templom Isten műhelye: dolgozunk, átélünk, együtt vagyunk! Uram, jó itt nekünk együtt lenni! Egymásra mosolygunk Isten és tanítványai. Mégis öröm, mégis reménység! Mi ezt örömünk forrásától, bűnbocsánatunk árától, Jézustól vesszük! És ezt nem tarthatjuk meg magunknak! Vigyük tovább és adjuk tovább örömhordozóként: a szavával felénk forduló úrban nem fogunk csalatkozni! Örvendj Szívem! Örvendjünk Uram!”
Az istentiszteletet rövid közgyűlés zárta, ahol beszámolók és köszönetnyilvánítások hangzottak el az elvégzett munkával kapcsolatban. Ezután a gyülekezeti házban szeretetvendégségen folytatódott az ünneplés.
