Gyülekezeti nap és emléktábla avatás Maglódon: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz

Az istentisztelet keretén belül felavatásra, megáldásra került Maglód egykori lelkészeinek emléktáblája, amely a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat adománya. Az emléktábla igeverse mindkét – szlovák és magyar nyelven – hirdeti: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8.).

A gyülekezetben 1712-1977-ig szolgáló lelkészek nevei és szolgálati évei vannak feltüntetve. A kétnyelvű ünnepei istentisztelet kezdetére zsúfolásig megtelt a maglódi templom. Az oltártér előtt a szlovák ősöktől örökölt gyönyörű népviseleti ruhában öltözött asszonyok, leányok és fiúk álltak: ahogy régen is volt.

Hálaadó istentiszteletünket az egyházalapító szlovák ősök nyelvén kezdtük az Ó szent Isten – dicséretével, nevének segítségül, áldáskéréssel.

Ezután a helyi lelkész, Német Mihály szeretettel köszöntötte az ünnepi alkalom résztvevőit. Ezt követően két nyelven énekeltük lutheránus himnuszunkat az „Erős vár a mi Istenünk”-et. A kezdő oltári szolgálat szintén két nyelven hangzott –imádság, lekció olvasás – Blatniczky János egykori maglódi  lelkész és Gulácsiné Fabulya Hilda szolgálatával. A fő ének a Tranoszciusz ének gyűjtemény egyik gyönyörű, közös éneke volt „Uram Jézus drága kincsem”, melyet szívből énekelt az ünneplő gyülekezet. A szószéki szolgálat szintén két nyelven hangzott el. A Zsid13,7-8 verse alapján szólt az igehirdetés: Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

„Szentháromság ünnepén különösen is hálásak lehetünk a népét megáldó, népéről gondot viselő Szentháromság egy igaz Istennek, aki hűséggel helytálló lelkészeket, lelkipásztorokat küldött a maglódi gyülekezetbe. Az ő hitüket, szeretetüket és hűségüket Krisztus szeretetéből és hűségéből merítették. Így általuk, az ő szolgálatuk által Isten megáldhatta a gyülekezetet az úgynevezett „Keresztyén identitástudattal”. Ez az emléktábla állítás arról tett bizonyságot, hogy az ősök nyelvének, tőlük örökölt gyönyörű népviselet és szokások, hagyományok tisztelete mellett fontosnak tartják az őket megajándékozó Isten és szolgáinak  tiszteletét. Nem feledkeztek meg, hanem hálás szeretettel állítottak emléktáblát a köztük nemzedékről – nemzedékre hűséggel szolgáló lelkipásztoraiknak.

A szószéki szolgálatot orgonaszóló követett, majd az emléktábla avatása előtt Reményik Sándor: Az én lelkipásztorom című verse hangzott el.

A lelkészek neveinek felolvasása áldás következett a jelenlévő három lelkésztől. Az ünneplő gyülekezetet ezután Kérges László felügyelő, Pintér Mária, a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnök asszonya és Tabányi Pál polgármester köszöntötte. A köszöntések után két nyelven énekelte a gyülekezet az „Isten nékem erőm bizodalmam” kezdetű éneket, amelyet Blatniczky János nyugalmazott lelkész kísért trombitán. A kétnyelvű záró oltári szolgálat keretén belül könyörögtünk Istenünk  további áldó kegyelméért, szeretetéért és az egymás közti megbékélésért, békességért. Ünnepi istentiszteletünk a himnusszal ért véget, ám a gyülekezeti nap folytatódott közös ebéddel, kötetlen beszélgetéssel a parókián, így élvezhettük a maglódi testvérek vendégszeretetét.

Az ebéd után gyülekezeti gyermeknap következett a maglódi kicsinyek örömére. A gyülekezeti napot koncert zárta a templomban, amelyen az egyházközség énekkara szolgált. A Szentháromság egy igaz Istennek  hála, dicséret és tisztesség: akinek szeretete és hűsége változatlan, aki ma is munkálja bennünk és köztünk Szentlelke által az egyetértést, megértést és békességet.