Gyülekezeti munkatárs továbbképző konzultáció volt Piliscsabán – Merjünk kicsik, merjünk evangélikusok lenni!

Az Ószövetség családértelmezését, mint az Isten dicséretére nevelés forrását dr. Varga Gyöngyi evangélikus lelkésztől, egyetemi docenstől hallgathattunk meg. A zsidóságnál a hetente megünnepelt szombat a családokban is nagyon fontos ünneppé vált. Isten színe előtt élt egy család. Biztonsága, szépsége biztosította a család szépségének belterjességét. Különös varázsa ennek az ünnepnek az, ahol a családfő volt a lelkész, a pap és hit szolgálója. Annak a megfogalmazása különösen gyönyörű volt, hogy a jeruzsálemi templom ott van, ahol az ember megbékél felebarátjával – többek között ezeket a gondolatokat sajátíthattuk el dr. Varga Gyöngyitől. 

Az Újszövetségben dr. Bácskai Károly az EHE újszövetséges tanszékvezetőjének segítségével mélyedhettünk el, Pünkösdre készülve, Isten lelkének jelenlétében. Hangsúlyozta az előadó, hogy legyen Isten vezérlése fontos életünkben. Hálásan és elfogadva menjünk arra, amerre utunk néha füstoszlop (izlandi vulkán), néha gond és baj, néha viszont hívő emberek, néha a Szentlélek áldott és gyümölcstermő vezetése által lesz meghatározva. Legyünk hálásak naponkénti iránymutatásáért, így cselekedve keresztényi szolgálatunkat együtt, egymásért. Így gondoljunk egyházunkra, gyülekezetünkre, egymásra vezetésével. Szentlélek! Őrajta múlik szolgáltunk lendülete. Őt hívjuk, ha erő kell, lelkesedés. Ő a galamb, a szél, és a tűz! (Mt 3,16, Jn 3,8, ApCsel 2,2-4) Tűz! Isten alkalmas embere vagy, ha úgy teszed, ahogy kell! Nem tönkremenve kellesz, nem zsarátnokként. Ne égj el, használj, katalizálj, oszd be erőd, és világíts! 

Ezután hármas csoportelosztásban gyakoroltuk, mit jelent együtt lenni valakivel, mellette állni gyászban, vigaszban.  

Gáncs Péter evangélikus püspök egészséges kritikával, alázatos szeretettel és együtt munkálkodó gondolkodással fogalmazta meg azt, hogy milyen evangélikus egyházat is szeretnénk.
Hogy milyent is? Merjünk kicsik lenni! Vagy állandóan károgunk,. vagy merjünk szembe nézni fogyásunk okaival. Kicsinységünk erősségünk: só vagyunk és kovász. Merjünk egyház lenni, nem egy ház! Se többet, se kevesebbet ne akarjunk! Kétszer vert meg minket az Isten a negyven év alatt: egyszer amikor elvette, másszor amikor visszaadta ingatlanjainkat! Mindettől a lelkész nem ér rá lelkésznek lenni, hanem menedzser lesz. Merjük az evangéliumot hirdetni és úrvacsorát osztani! Próbáljunk evangélikusnak lenni, hisz az örömhír egyháza vagyunk! Nem siratóasszonyok, hanem boldogan evangéliumot hirdetők! Merjünk együttműködni hálózatok bűvöletében! Az együttműködők szigetei (egyházközségek) képesek tartósan életben maradni az együtt nem működők között. A lelkész a szólista, viselje el magát, és hagyja, hogy a munkatársai segítsenek a kereszt üzenetére emlékezve. (Ef 3,14-20)

Dr. Korányi András egyetemi adjunktus, egyháztörténész középkori egyháztörténet szellemi vonalát áttekintő előadásában újból szembesültünk azzal, amikor nem volt olyan sötét, amiben ne lett volna világosság, fény. A boldog középkor embere Isten megismerhetőségéből indult ki, s nem is akar ezzel szembenézni – fogalmazta meg dr. Korányi András. Nincs oka ebből a harmóniából kilépni. A középkor mindent megmagyarázó gondolkodásmódja fölé nőtt a titoknak. Hol az a pont, amely kimondja a lényegit, a valódit a Teremtő szándékáról.
Francia falusi ember órákig ül a templomban, mire a pap megkérdi: Mit ülsz itt annyit? A parasztember válasza: én nézem Őt, Ő néz engem! – Beszélni, mondani, tudni. Az Isten átformálja, kitágítja, megváltoztatja a szavakat! Akkor vagyunk közel Istenhez,amikor már a szavak is elolvadnak. Az imádság az a kapcsolat, amikor meghallom Isten szavát. A középkorban Isten ez az összekötő kapocs. A kereszthalál szembenéző provokációjára akkor is, most is az embereknek van szüksége! 

Előadásában D. Szebik Imre nyugalmazott püspök a Biblia olvasásának értelmére mutatott rá többek közt.
Az ember nemcsak kenyérrel, hanem Igével is él! S mi lenne ennél több, szebb, jobb? – tette fel a kérdést D. Szebik Imre. Az embernek van elég ereje talpra állni a legnagyobb nyomorúságban is, ha van hozzá elég hite. Vigasztalás, lelki erő! Az irodalom, a zene, a képzőművészet két évezred óta kimeríthetetlen tárháza, ihletője a Biblia. Nem tud semmi sem annyi spirituális ihletet adni, mint a Biblia! Ezzel együtt tudnunk kell, hogy keresztény kultúráról Európában beszélni nem, csak álmodni lehet! Isten országát elhozni bizonyos európai pártok célkitűzése. Ez azonban bennünk van, köztünk él, ezt tudnunk kell, mint ahogy azt is, ezt a társadalomtól elvárni nem lehet, és nem szabad! 

Kézdy Péter evangélikus lelkész előadásában az élettársi közösség és a házasság közötti különbségre mutatott rá. 

2010. április 18-án, Húsvét ünnepe után 2. vasárnap D. Szebik Imre nyugalmazott püspök tartott istentiszteletet a gyülekezeti munkatárs továbbképző konzultáción a munkatársaknak és a helyi evangélikus közösségnek. A liturgiában Kézdy Péter evangélikus lelkész segédkezett.

***** 

Mi, akik ezt a tanfolyamot elvégeztük kérjük Önöket lelkészeink, és korábban végzett munkatársak, segítsenek nekünk abban, hogy további embereket nyerhessünk meg arra, hogy a novemberi továbbképzésre már tudjanak magukkal hozni még egy-két embert. Fontos, hogy elvégezzék ezt a képzést ahhoz, hogy merjünk, tudjunk egymást segítő, evangélikus egyház lenni!

Az együttlétek spirituális feltöltődéséről a mindennapokra csak azok tudnak beszámolni, akik ezt átélték! Együtt, egymással, evangélikusként! S nem csak így! Unitárius testvérünk is így vallott: jó volt elfogadva egymást érezni és tudni, hogy egy az Isten!