Finisszázs az Evangélikus Országos Múzeumban – Kedden Fabiny Tamás püspök búcsúzott
Budapest – 2011. május 9. és 11. között az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) személyes tárlatbúcsúztatókkal zárja be állandó kiállítását. A sorozat második alkalma talán mindhárom közül a legszemélyesebb, hiszen a múzeum-alapító dr. Fabiny Tiborról és magáról a múzeumról fia, dr. Fabiny Tamás püspök mesélt, akit Karátson Sándor festő, író követett. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
„Hárman vagyunk testvérek: Van egy bátyám, egy nővérem és egy öcsém” – Ezzel az elsőre képtelenségnek tűnő gondolattal kezdte előadását a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke. Az alapítással megbízott dr. Fabiny Tibor valóban többedik édes gyermekeként tekintett az egyházunk értékeinek megóvására és bemutatására alapított múzeumra. A püspök jóval a nyitás előtt, még 1973-ban találkozott először a „múzeum”-mal, egy kis eldugott szobában, az Üllői út 24-ben, az Országos Iroda épületében. Az ezt követő években tárgyak, dokumentumok fotózása, rendszerezése volt a fontos feladat, amibe Tibor bácsi mindíg igyekezett fiatalokat bevonni. Az 1979-es nyitáson az egyházvezetésen kívül neves evangélikus személyiségek is részt vettek, köztük a költő, Weöres Sándor, aki szavalatával emelte az ünnep fényét.
A tárlatvezetés során, az 1643-ban készült, gyönyörűen díszített Bergmann Erasmus kupát emelte ki az előadó – mint jó példát –, hogy milyen fontos egy-egy tárgyhoz lehajolni és közelről szemügyre venni, hiszen csak akkor válik láthatóvá a három vésett jelenet, Krisztus születéséről, a tenger lecsillapításáról és az emmausi tanítványokról.
A második kiemelt tárgy, talán a múzeum egyik leghíresebb tárgya, a titokzatos piros orrú figuráiról is híres nemescsói úrvacsorai terítő, 1650-ből.
Végül a püspök évszázadokat ugorva kiemelte Kinczler Gyula '56-os képeit, amit a fiatal fotós a hivatalos felszólítás ellenére sem szolgáltatott be, sőt, nagyításban ő is csupán a '90-es években látta először, hiszen addig még a család elől is elzárva rejtegette azokat.
A tárlatvezetést a győri Anima Musicae kamarazenekar tagja, Várday Péter játéka követte. A Fasori Evangélikus Gyülekezet vendégeként itt tartózkodó együttes csellósa J. S. Bach G-dúr Szvitt / Preludium-át, C-dúr Szvitt / Allemande-t, Bourreé I-II-t és Sarabande-t adta elő.
Az alkalom utolsó előadója Karátson Gábor festő, író volt, aki szintén önkényesen emelt ki egy tárgyat, ami hozzá legközelebb áll. Mindjárt a bejáratnál, a falon lóg egy díszesen faragott óra, mutatók nélkül. A Kalaznói templom karzatáról származó 18. századi szerkezet, hajdan a sváb gyülekezet lelkipásztorának mutatta, hogy mióta prédikál. Különlegessége, hogy egy mechanikus áttétel segítségével a szerkezet a toronyóra által mutatott időt közvetítette.
Aki még kíváncsi a hamarosan bezáró múzeumra, az igyekezzen, hiszen ebben a formában már tényleg csak pár napig tekinthető meg az egyháztörténeti anyag.
