Félidőben az öltözőben – Köszöntések és Gáncs Péter áhítata
Budapest – Az Evangélikus Presbiterek Országos Találkozójának bevezetőjében először is Kákay István, Országos Iroda igazgató, a vendéglátó Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet nevében köszöntötte az ország minden részéből érkezett munkatársakat, presbitereket. Ezután dr. Mester László, a XVII. kerületi polgármester, országgyűlési képviselő kapott szót, majd Pestszentlőrinc és Pestszentimre evangélikus gyülekezeteinek felügyelői Nánási József és Szabó József szóltak. Beszédük után Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke tartott áhítatot. Szöveg és fotó: Bolla Zsuzsanna
„Mindannyian az öltözőben vagyunk, edzőnk a tarsusi Pál, aki azzal köszönt bennünket, hogy Isten munkatársai vagyunk” – kezdte áhítatát Gáncs Péter püspök, aki ezután kifejtette, mivel a presbiterek hat éves szolgálati periódusában épp most érkeztünk félidőhöz, ezért van szükség arra, hogy előre- és vissza is tekintsünk, hogyan sikerült az első félidő és mit tehetünk majd a második félidőben.
A püspök a presbitereket korábban tett esküjükre figyelmeztetve, le is tesztelte őket és interaktív módon kérdéseket intézett hozzájuk, amire a presbiterek mappájuk narancssárga vagy kék oldalának (pozitív-negatív) felmutatásával válaszolhattak, hogyan látják bizonyos kérdések tekintetében egyházunk helyzetét és benne saját helyzetüket, szolgálatukat.
„Nem magányos harcosok vagyunk, hanem csapattársak, Isten munkatársai vagyunk – folytatta Gáncs Péter. – Lehet ez egy kijelentő mondat, egy kérdő mondat, vagy egy felkiáltó mondat. Isten az ő Szentlelkének hatalmával az Ő valódi munkatársaivá tud tenni, és így mehetünk vissza a második félidőre. De lehet a félidőben cserét is kérni. Tudjuk, hogy miről szól a játék, hol a helyünk a csapatban, aki csak tisztes vereségre törekszik, az jobb, ha cserét kér maga helyett.”
Majd Gáncs Péter hozzátette: „Azért vagyunk itt, ezen a találkozón, hogy erőt kapjunk, látást kapjunk, szembenézzünk azzal, ha valamit rosszul csináltunk. A legfontosabb, hogy őszinték legyünk, és vegyük komolyan a felkérést. Nagy ajándék, hogy minket pályára küldött a mi Mesterünk és most azzal a bizalomal hívott be az öltözőbe, hogy most Őrá figyelve friss erővel, lendülettel megpróbáljunk nekifeszülni a következő félidőnek, azzal a reménységgel, hogy bármilyen is legyen jelenleg a mérkőzés állása, mi nem döntetlenre, tisztes vereségre játszunk, hanem győzelemre, mert nekünk győztes Urunk van, aki elhívott minket és Pál apostolon keresztül üzeni nekünk: Isten munkatársai vagyunk! Nem ponttal, hanem felkiáltójellel a mondat végén.”
