EHE: Konferencia a protestáns egyházak 275 éves földrajzi beosztásáról
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos konferenciát az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2009. november 5-én. A többféle évforduló kapcsán meghirdetett ülés résztvevői először is megemlékeztek az 1734. október 20-án, III. Károly magyar király által kiadott úgynevezett második Carolina Resolutio-ról, melyben az uralkodó a protestáns egyházkerületek határait jelölte ki. Protestáns történelmi egyházkerületeink – beleértve a ma is fennálló négy református egyházkerületet – ilyenformán 275 éve nyerték el területi határaikat. Forrás: del.lutheran.hu / Smidéliusz András
Krámer György, dr. Varga Gyöngyi, Szabóné Mátrai Marianna és Vető István a kerekasztal-beszélgetésen
A királyi rendeletről dr. Blázy Árpád tartott áttekintő előadást, melyben szólt a resolutio történeti, egyháztörténeti előzményeiről, tartalmáról illetve következményeiről. Mondandójából kiderült, hogy 1731. március 21-én az első Carolina Resolutio kiadásával III. Károly az arról szóló örökös vitát kívánta lezárni, hogy hol épülhetnek protestáns templomok, illetve hol tarthatók nyilvános protestáns istentiszteletek Magyarországon. A többféle engedményt bevezető, a reformáció egyházaira nézve sok szempontból mégis hátrányos kitételeket tartalmazó rendelet nyomán a protestánsok kéréseikkel az uralkodóhoz folyamodtak. Így történhetett meg az, hogy a három évvel később megfogalmazott második Carolina Resolutio – amely az előző kiegészítéseként jelent meg – 4-4 szuperintendencia felállítását engedélyezte a két egyháznak, illetve meghatározta azok konkrét területét is. Ennek következtében alakulhatott meg evangélikus részről rövidesen a Bányai, a Dunántúli, a Dunáninneni és a Tiszai egyházkerület.
Az ünnepi ülésen e négy történelmi kerület sajátosságairól valamint lelkiségéről is hallhattak a résztvevők. A Tiszai egyházkerületről d. Szebik Imre püspök szólt, kiemelve azokat az iskolák körül kialakult lelki-szellemi központokat, amelyek a reformáció felismeréseinek továbbadására és a következő nemzedék tudásbeli ismereteinek gyarapítására voltak hivatottak. Közülük is kiemelkedett Eperjes, ahol polgári iskola, főgimnázium, tanítóképző, egyházunk egyetlen jogakadémiája és teológiai akadémia is működött. „Ha jól meg akarsz tanulni prédikálni, menj Eperjesre; ha egyháziasságot és jó modort akarsz tanulni, légy pozsonyi teológus; ha teológiai tudományt akarsz elsajátítani, iratkozz Sopronba” – idézte a régi fámát az előadó.
Dr. Csepregi Zoltán rektor a Bányai egyházkerületet a kreativitás, a kezdeményezőkészség és a közjó iránti elkötelezettség hármasával jellemezte. Megmutatkozott ez többek között abban a küzdelemben, amelyet a bányaiak a nyolc évig működő pesti protestáns főiskola felállításáért, majd a népfőiskolai mozgalom elindításáért folytattak, de ugyanez fedezhető fel a kerület félreállított püspökének, Ordass Lajosnak a bátor helytállásában is.
Kerepeszki Anikó doktorandusz Szabó József püspök alakján keresztül mutatta be a szolgálat és lelkiség kettősségét a Dunáninneni egyházkerületben. D. Keveházi László a Dunántúli egyházkerülettel kapcsolatban többek között szólt a megtartó, belső gyökerek fontosságáról. Az ország ezen részén mélyen gyökerező kereszténység és a dunántúli pietizmus megerősítheti azt a felismerést, hogy egy-egy tájegységnek kegyessége is lehet. Hiszen Dunántúlon – a nemzetiségi színességen túl – a pozitív ortodoxia keveredett az élő kegyességgel. „E kerület szereti múltját; kis gyülekezeteiben, szórványaiban is ragaszkodik templomaihoz; és nem csak a túlélés ösztönzi, hanem igazán keresi a jövő útját” – hangzott az elemzésben.
A mély teológiai, egyháztörténeti előadásokat követően a jelenlegi evangélikus egyházkerületek karakteréről dr. Varga Gyöngyi docens beszélgetett a kerületek jelenlegi és volt püspökhelyetteseivel: Szabóné Mátrai Mariannával, Krámer Györggyel és Vető Istvánnal .
A kerekasztal-beszélgetés – melyen szó esett a kerületi jelképekről éppúgy, mint a különböző kegyességi formák-hagyományok jelentőségéről és az új kezdeményezések fontosságáról – a Jelenések könyvére utaló rövid mottóhoz kapcsolódott: „...az egyházkerület angyalának írd meg...”.
A délután hátralévő részében további két évfordulóra emlékeztek az egybegyűltek: dr. Fabiny Tibor emlékkönyve elkészültének tizedik évfordulójára, illetve a két éve elhunyt egyháztörténész-professzor 85. születésnapjára. A Megújulás és megmaradás című tanulmánykötet, melyet a szerkesztők 1999 szeptemberében egy példányban nyújtottak át az akkor hetvenötödik születésnapját ünneplő professzornak, idén a Luther Kiadó gondozásában több száz példányban is megjelenhetett. Az emlékülés keretében dr. H. Hubert Gabriella mutatta be a könyvet. Ez a kiadvány – mint mondta – Fabiny Tibor sokszínű egyéniségének egyik legfontosabb és minden tevékenységét átható oldala, az egyháztörténész professzor előtt tiszteleg. Azt pedig, hogy Fabiny Tibor nemzetközi tudós volt, mutatják az emlékkötetbe író hajdani munkatársak és barátok, az osztrák, német, francia és finn szerzők nevei. A tudós lelkészről külön is megemlékezett d. Keveházi László lelkész, dr. Korányi András docens, Herzog Csaba Fébé-lelkész, valamint a Bécsből érkezett dr. Karl Schwarz professzor.
Az emlékülésen közreműködött a Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara dr. Kinczler Zsuzsanna vezetésével.
