Egyházismereti oktatást tartottak az Országos Iroda dolgozóinak
Budapest – Interaktív, informatív egyházismereti oktatásra, avagy inkább együttes beszélgetésre, információcserére gyűltek össze 2010. március 30-án az Üllői úti Országos Iroda nagytermében azok a munkatársak, akik nem tagjai az evangélikus egyháznak, de munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy alapismereteket szerezzenek a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) tanításáról és szervezeti felépítéséről. Szöveg: Kőháti Dóra
Mivel a közelmúltban az iroda dolgozóinak mintegy egyharmada kicserélődött, s több olyan kolléga érkezett, aki más felekezet tagja, ezért született meg az az ötlet Kákay István irodaigazgató fejében, hogy hasznos lenne egyszeri alkalommal közösen beszélgetni az evangélikusságról.
Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő az egyház tanításáról szólt, olyan alapfogalmakat érintve, mint: keresztény, protestáns, ágostai hitvallású evangélikus, lutheránus... Jó volt hallani például, hogy a Lutheránus Világszövetség szervezete 79 országban, 144 egyházban, több, mint 70 millió evangélikust tart nyilván világszerte! Szó került a hazai számarányokról is, harmadikként tekinthetünk az evangélikusságra számarányát tekintve a történelmi egyházak között.
Kákay István nemzeti nagyjaink nevét sorolva (Kossuth, Petőfi, Balassi, Berzsenyi, Bornemisza, Mikszáth, Thököly...) rámutatott: az értelmiség aránya, száma mindig „felülreprezentálódott” az évszázadok során az evangélikus egyház társadalomban elfoglalt számarányához képest. Egyháztörténeti ismeret-átadásra is szántak néhány percet, a reformáció (1517, Luther Márton, a 95 tétel kifüggesztése, stb.) 500 éves méltó megünneplésére már most készül ugyanis a MEE.
Pintér Márta lelkésznő a vallások és felekezetek sűrűjében teremtett rendet a fejekben. Logikus felépítésű, a nagytól a kisebb felé vezető rendszerbe foglalta a tudnivalókat. Tanításunk fő pilléreihez érve szólt a négy „solus”-ról: egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, üdvösség egyedül hit által, egyedül kegyelemből. Két szentségünket, a keresztséget és az úrvacsorát is a bibliai igékre utalva ismertette. Az egyetemes papság elvéről is hallhattak a jelenlévők. A látható és láthatatlan egyház mibenlétéről talán most hallottak először sokan. Az eklézsia szó is megfejtésre került, az elhívottak, kihívottak közösségéhez érkezve az ismeret-átadásban.
Kákay István, átvéve ismét a szót, kivetítette a MEE térképét, melyen az egyházkerületek, egyházmegyék áttekinthető képe jelent meg. Az igazgató elmagyarázta az egyházkormányzás sajátosan evangélikus jellemzőit, a zsinat, az elnökség és az országos presbitérium összetételét és feladatát, a kettős vezetés (lelkészi és világi: lelkész és felügyelő minden egyházkormányzati szinten) jelentőségét. Egyházközségek, oktatási és diakóniai intézmények, egyéb országos intézmények színes sokasága jelent meg szavai és a vetített térképek nyomán.
Az alkalom hasznosnak bizonyult. Ezt a teremből távozó munkatársak többsége megerősítette. Reméljük, ki-ki saját munkaterületén evangélikus egyházunk minél mélyebb megismerésére és az egyház eléje kerülő adminisztratív, gazdasági, vagy bármilyen ügyének előre vitelére érzi indíttatva magát.
