Ébresztő! Provokáció! – Az Adáshiba Pestszentlőrincen

Asztal a színpad közepén, rajta szódásszifon, borosüveg, virág, körülötte székek. Bal oldalt két fotel gondosan a televízió elé beállítva. A tévé egy hatalmas doboz a játéktér egyik sarkában, a szereplők tévénézés közben arccal a nézőtér felé fordulnak. Kicsit hátrébb még egy-két szék. A háttérben telefonkészülék és régi lemezjátszó. A szereplőkön korhű ruha. Az Adáshiba 1969-ben, a holdra szállás évében játszódik.

A kezdő jelenetben egy idősödő házaspár látható. Bódogék megélték a XX. századi nagy politikai rendszereket – a feleség a darab során többször utal arra, hogy nehéz időket éltek meg, háborúkat, forradalmat, kommünt, s óvakodni kell a besúgóktól. A férfi tévét néz, kommentálja a látottakat, az asszony az asztalt rendezgeti, beszélgetnek. Vendégségre készülnek, legkisebb gyerekük születésnapját ünneplik. Sorban érkeznek a családtagok. Dönci, a fiuk, a feltörekvő fiatalember, aki éppen valamilyen találmányát igyekszik pénzzé tenni, s balatoni nyaralóra alkuszik, kicsit butuska feleségével, Sacival jön. Vanda megkeseredett, magányos, elvált nő, aki nemrég költözött haza a szüleihez, de minden mozdulatában, mondatában sugallja lesújtó véleményét a családjáról. Irmus, a harmadik gyerek, az ünnepelt elkésik saját köszöntéséről, hiszen a többiek már javában falatozzák a halat és a krumplit, mikor ő betoppan. A tolókocsis szomszédasszony, Szűcsné pedig már csak a puncstornánál csatlakozik a társasághoz. Irmus közben eltűnik – az albérlőhöz megy át, hogy megkérdezze „egy bizonyos ügyben”. A lakót Emberfinek hívják. Különös alak. Szakállas, halszagú, már a 12. furcsa barát jelenik meg nála egy hónap alatt. Csendes ember, nem hoz fel nőket, nem tart bulikat. Irmus azért hívja őt át, hogy mentse meg a családját – a képernyőhöz tapadt, egymásra alig figyelő, párbeszéd helyett egymás mellett elbeszélő embereket. Emberfi azonban tehetetlen. Még a látványos csodák sem segítenek. Senkinek nem tűnik fel, hogy a szódásüvegben borrá lesz víz, és a tolószékből felpattan a szomszédasszony. S hiába erőszakol ki Irmus egy adáshibát, az sem segít: a felháborodott tévénézők a telefont rohamozzák meg, hogy szerelőt hívjanak, ahelyett, hogy arra figyelnének, aki azért jött, hogy „feloldja az emberek szenvedését”. Emberfi lemondóan sóhajtja, hogy már ő sem tehet semmit, ez nem a megfelelő pillanat a család számára. Irmus ezek után nem lát más kiutat, mint hogy fogja a bőröndjét és elmegy, hogy máshol keresse üdvösségét.

Az Adáshiba provokatív darab, de nemcsak a tévéfüggő, elidegenedett családkép, hanem az Emberfi (le)szereplése miatt is. Kétségtelen ugyanis, hogy Krisztust kívánja ezzel szimbolizálni a darab írója, hiszen a Bibliából kölcsönöz csodákat, s újszövetségi mondatokat ad a szájába. Ez a tesze-tosza, erőtlen figura azonban – szemben a Szentírás tanúságtételével – a XX. századi környezetben már semmire sem képes.

„Milyen üzenetet vihet magával a pestszentlőrinci templomban tartott előadás közönsége? – tette fel a kérdést a végén Győri Gábor, a gyülekezet lelkésze, az alkalom házigazdája. – Azt, hogy Emberfi a sokszor enerváltnak tűnő, erőtlennek bizonyuló keresztény egyházakat és embereket jelképezi, akik elhiszik: az idő nem alkalmas az evangéliumra és nincsenek életeket megváltoztató jézusi csodák. Provokáljon bennünket a darab! Ébresztő! Erőtlen az egyház? Meglehet! De Krisztus semmiképpen sem az!"

A Kelenföldi Színjátszó Kör tagjai színvonalas produkciót mutattak be. Elismerés jár azoknak a fiataloknak, akik egy éven keresztül heti egyszeri próbákon készültek fel az előadásra. Vezetőjük, Abaffy Zoltán mondta el, hogy a kör nyolc éve működik, tagjai zömmel a kelenföldi evangélikus ifjúságból kerültek ki, s évente-másfél évente jelentkeznek egy-egy újabb darabbal. Elsősorban a helyi gyülekezetnek játszanak, de jelen voltak az egyik Szélrózsa találkozón is, és meghívásra jöttek Pestszentlőrincre. Közösen döntik el, melyik darabot adják elő; mindig olyat, amelyben van keresztény mondanivaló. Bemutatták már például a következőket: A legkisebb boszorkány (Lázár Ervin), Sebhelyes kéz (ismeretlen szerző), Csillag támad Jákóbból (ismeretlen szerző), A sátánármányosparázsvarázs-pokolikõrpuncspancslódító-bódítóka (Michael Ende).

A társulat vezetője nem rendezője az Adáshiba című darabnak, a szereplők közös munkája ez. Kényszerűségből nőiesítettek két karaktert: a szomszéd és a legkisebb gyerek az eredeti Szakonyi-darabban férfi volt, a kelenföldieknél azonban Szűcsből Szűcsné és Imruskából pedig Irmuska lett. Abaffy Zoltán elmondta: „Én inkább abban segítettem a fiataloknak, hogy jobban megismerjék azt a kort. Nekik a hatvanas évek már történelem, nekem személyes tapasztalataim vannak róla.” Majd hozzátette: „A mai családokban az egymásra nem figyelés és elidegenedés még hatványozottabb. Ha aktualizálnám a darabot, akkor a szülők a tévé előtt ülnének, a gyerekek a számítógépet vernék, és Vanda folyamatosan telefonálna…”

Szereposztás:

Bódog, az apa – Schermann Sándor

Bódogné, a felesége – Zombory Anikó

Vanda, az idősebb lány – Papp Dóra

Dönci, a fiuk – Schermann Géza

Saci, a felesége – Nemes Ildikó (párhuzamos szereposztásban: Gáspár Mónika)

Irmus, a fiatalabb lány – Petró Enikő

Szűcsné, a szomszédasszony – Bence Zsófi

Emberfi (üzenete van annak is, hogy a szereposztás végén van!) – Gadó Benedek

Technikus: Csapó Dóra és Ruzicska Péter