Dr. Jutta Hausmann a Vajdaságban járt – Párbeszéd az ökumenizmus és a békés egymás mellett élés jegyében

A Szabadkán és Kikindán tartott előadások meghirdetett témája: Lehetőségek, kötelességek és határok a keresztény vallásközi párbeszédben – különös tekintettel a keresztény-zsidó párbeszédre volt.

Mint a téma kiváló ismerője, Jutta Hausmann az Ószövetség alapján kifejtette, hogyan viszonyultak az izraeliták a más néphez tartozó, más vallású emberekhez saját országukban és hogyan viszonyultak a szomszédos – alapvetően másvallású – népekhez. Bemutatta ezt Ezsdrás és Nehémiás könyve alapján, valamint segítségül hívta Ruth történetét, ahol az előzőekkel ellentétes felfogás rajzolódik ki. Szépen láttuk, hogy a viszonyulás az idegenhez, a másmilyenhez nagyon különböző lehet a helyzettől, a körülményektől függően. Mindezt rávetítette napjaink problémáira is a lelkésznő. Annak, hogy veszélyesnek tartjuk az idegen, más vallású, más kultúrájú emberekkel folytatott párbeszédet, alapvető oka majdnem mindig azonos: féltjük saját identitásunkat, saját vallásunkat (vagy a kereszténység esetében felekezeti hovatartozásunkat) és saját kultúránkat. Állandóan tapasztaljuk a feszültséget a partikularizmus és az individualizmus, az elhatárolódásra és az integrációra való törekvés között. A párbeszéd fontosságát kiemelve az előadások hallgatói láthatták annak természetes, vagy éppen veszélyes voltát! Párbeszéd nélkül azonban nem tudunk eljutni az igazság felismerésére, hiszen a saját „igazságunk” ugyanis mindig csak egy részigazság.

A vidékünkön létező különböző egyházak és nemzetiségek közt fennálló dialógus fontosságát és annak pozitív megnyilvánulását kiemelten érzékelhettük Kikindán, ahol az előadás előtt bemutatkozott és az előadás után kialakult vitában részt vett a református, evangélikus és katolikus egyház is, de jelen volt a Vajdaságból lassan eltűnő német kisebbség képviselője is.

Dr. Jutta Hausmann két előadása, két teljesen különböző – nemzetiségi, vallási és gazdasági – közegben, a hallgatókat nagyban hozzásegítette a párbeszéd fontosságának megértésére és folytatására.

A két előadás megkoronázása volt a Bácska Topolyán megtartott biblianap. A katolikus közösség két előadás és egy csoportmunka keretében dolgozta fel a tolerancia-intolerancia problémáját napjainkra vonatkoztatva a Szentírás ide vonatkozó részeit. Itt is kifejezésre jutott a különböző vallású és felfogású, nemzetiségű és nyelvű közösségek, emberek közti dialógus fontossága, mert egyedül ez vezethet a békés egymásmellet élés felé. Vidékünk napi problémái ezek és köszönet Hausmann lelkésznőnek és professzorasszonynak, hogy erről nyitottan beszélhettünk, közösen gondolkodhattunk. A keresztény párbeszéd kiemelkedő pontja volt a biblianap zárása, ahol a katolikus templomban bemutatott szentmisén, a helybeli plébános Fazekas Ferenc és a Szabadkáról megjelent Szabady Károly atyák közösen liturgizáltak, dr. Jutta Hausmann hirdetett igét. Az ökumenizmus példaértékű cselekedete volt ez. 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Hausmann lelkésznő nem feledkezett meg az evangélikus gyülekezetről sem. 11-én Szabadkán, egykori tanítványával közösen tartottak istentiszteletet, ahol igét ő hirdetett. Ezt követően a Dolinszki család látta vendégül egy ebéd erejéig és kapott meghívást lelkipásztori látogatásra a Délvidék evangélikus közösségeibe. 

Az események után feltehető a kérdés: mi volt ez? Ökumenikus találkozás? Lelkipásztori munka? Tanítói, igehirdetői munka? Vagy csak egy egyetemi tanát látogatása a számára ismeretlen vidéken?

Számunkra egy ember, egy lelkipásztor, más egyház képviselőjének baráti kéznyújtása felénk, panaszaink meghallgatása, történelmi fájdalmaink feltárása és erő gyűjtése a jövőbeli gondjaink közös megoldásához.

Minderről dr. Jutta Hausmann lelkésznő így nyilatkozik:

„Betekinthettem egy számomra idegen világba – idegen földrajzilag, idegen a helybeli egyházi élet és ökumenéra nézve, idegen a történelmi háttér és eseményekre nézve. Jó volt látni, hogyan folyik a magyar élet a Vajdaságban. Örültem, örülök a jó hangulatnak, amivel találkoztam – és fáj még mindig az elkeseredés, amivel szintén találkoztam. Örülök a vendégszeretetnek, a nyitottságnak és nagyon örülök, hogy közösen túl lehetet lépni sok határt: államit, nemzetit, nyelvit, felekezetit, nemit. Ha jól látom, jól gazdálkodtunk mind két oldalon – úgy a vendég, mint a vendéglátók – ami már maga egy ajándék. A Nyugat-Európában szocializálódott emberként ismét erősen szembesültem azzal, hogy ez a földrajzi rész  teljesen kiesett/kiesik a figyelmünkből, amennyiben nincsenek korábbi személyes kapcsolatok. Még mindig nem vagyunk túl a kettészakad Európán és sokkal többet kellene nekünk tennünk: a nyugati részen, nyitott füllel, szemmel és elsősorban szívvel kellene erre felé figyelnünk. A másik, amit nagyon éreztem ezen a hétvégén: mély kapcsolatok alakultak ki emberek között és ez akkor is fontos, ha ez csak egy hétvégén, egy rövidebb vagy hosszabb időszakban történik.  Fontos, hogy egymás fele megnyílnak és látják, hogy a lényeg: Isten teremtményei vagyunk, és Krisztus az, aki összeköt bennünket. Legalább egy darabig ilyenkor más már nem számít. És annak csak van hatása!”

Reméljük, hisszük, hogy ez csak az első, de nem az utolsó alkalom volt, hogy vendégül láthattuk a párbeszéd lelkes szószólóját, dr. Jutta Hausmannt. Köszönjük neki mindazt, amit kaptunk tőle.