Dr. Bóna Zoltán Imaheti üzenete

Ezékiel korában Izrael népe már hosszú generációk óta kettészakadt, északi és déli országban, sokszor ádáz feszültségek között élt. A bálványimádás újabb és újabb divatos formái ölték a lelkeket, amelyeknek Jósiás király vallási és politikai reformjai talán határt szabtak, de véget nem vetettek. Jeruzsálemet a templommal együtt lerombolták, földúlták a babiloni hódítók. A nép elöljáróit, előkelőit sokakkal együtt fogságba hurcolták. Az otthon maradottakat – ahogy azt Jeremiás Siralmaiból, jajkiáltásaiból tudjuk – sokszorosan megalázták és sanyargatták. Izraelnek ebben a kilátástalan és halálosan legyengült állapotában, a tragikus nemzeti és vallási megosztottsága közepette szólal meg a próféta – akinek neve is azt jelenti, hogy „Isten erőssé tesz” – és az Isten erőt adó, egyesítő, mindent megoldó tervéről beszél.

Kétezerötszáz esztendővel később, a XXI. század sajnálatos aktualitásai közepette e prófétai ígéretre talán sosem látott mértékben szükségünk van. Nem az Isten tervének kudarca vagy késlekedése miatt aktuális az ígéret, hanem az ember megátalkodott engedetlensége okán aktuális a nyomorúság. A világ ma is politikai és gazdasági érdekek feszültségében él, amelyek következtében immáron a természet ökológiai rendje is felborult. Már nem csak az élet, hanem az élet olyan alapvető feltételei, mint a víz, a levegő, a klíma és az energiaforrások is végveszélybe kerültek. Az újkori bálványimádás is súlyos következményekkel járt globálisan is és hazánk sorsát illetően is. Országunknak nagy részét szétosztották, s nemzetünk sokdimenziós megosztottságban él a határokon belül, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. Nekünk is szükségünk van arra a prófétai szóra, amely egyrészt erőt és reményt ad, másrészt pedig meggyőzően mutatja a gyógyulás útját.

A koreai keresztyének az idei Egyetemes/Ökumenikus Imahét vezérigéjéül a fenti ezékieli próféciát választották. Saját évtizedes élményeik, tapasztalataik és vágyaik tették őket érzékennyé erre az igére. Ők is egyszerre érzik a politikai, gazdasági és ideológiai érdekkülönbözőségek okozta megosztottságot, amely fájdalmat jelent minden koreai számára és sebként ég a koreai nemzet testén. A gyógyulás útját pedig abban látják, hogy a Krisztust követő közösségek egységben figyelnek Isten ígéretes szavára, és egységben hirdetik meg azt a saját népük és a világ minden keresztyénje számára.

A bűneset óta a bálványimádás különböző formái viszik tragédiából tragédiába az emberiséget. Krisztus egyetlen és egyetemes Egyházának az ember általi megosztottsága, mint Krisztus imádságos akarata elleni bűn, oka bizonyságtételünk erőtlenségének hitelességünk és hatékonyságunk gyöngeségének. A keresztyének, Krisztus valós és lehetőség szerinti tanítványainak megosztottsága – azon túl, hogy Krisztus főpapi imádságának igényével ellentétes – botránkozást jelent a mai világban. Természetesen a krisztusiak egysége nem formai, nem felszíni, hanem tartalmi kell, hogy legyen, de úgy, hogy azt mindenki lássa, és ennek alapján lássa be, hogy az egyéni és közösségi bajokból van gyógyulás. Ha pedig ezekből nem lesz gyógyulás, akkor a halál diadalmaskodik. E gyógyulás azonban nem a hamis próféták ígérgetésiben, szépítgetéseiben és összekacsintásaiban, hanem egyedül a Mindenható Isten iránti hűségben keresendő és található.

Nem a bálványimádó, egymással ellenségeskedő idegen kultúrák, népek és hatalmasságok felé reménységgel tekintgető népnek ígéri az Úr a gyógyulást, hanem az általa megbocsátott, megtisztított és magával megbékített népnek. A megbocsátást, a megtisztítást és a megbékéltetést azonban el lehet utasítani, és el lehet fogadni. Ez utóbbi esetében teljesülhet be a prófécia: „Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.” (Ezékiel 37, 23) Ez a nép, az ilyen nép az Isten egységes népe e hazában, a Kárpát-medencében, Koreában és a nagyvilágban. Ez a nép, az ilyen nép, amely eggyé lesz az Isten kezében, a reménység jelévé válik az egész világ számára. Ez az egység nem mennyiségi növekedés csupán, nem a közösségek formális szövetsége, hanem az új élet az Isten kezében. Új reményteljes élet. Új életszemlélet. Új törvény a szeretet jegyében. Új gazdaság a szolidaritás jegyében. Új társadalom a testvériség jegyében. Új környezetvédelem a felelősség jegyében. Mindez előképe annak az új teremtésnek, amelyet Krisztus szerzett a kereszten. A próféta „két fadarab”-ja keresztté formálódott. És e megbékéltető kereszt alatt eggyé lett keresztyénekből az egységben és harmóniában élő emberiség sója és kovásza lehet.

Az Imahét felemelő istentiszteletein erre vezessen mindnyájunkat a kereszten kitárt kezével bennünket eggyé formáló megváltó Urunk, Jézus Krisztus.