AZ EHE tanévzáróján kiosztották a gyémánt és aranydiplomákat is

Az aranydiplomások nevében Labossa László nyugalmazott kölcsei lelkész mondta el visszaemlékezését.A gyémántdiplomások közül már csak hárman lehettek ott az ünnepségen: Brebovszky Gyula (keresztféléves) és Szakál Árpád mellett Vető Béla, aki köszöntéssel is készült. Az ünnepségen nem volt alkalma gondolatait megosztani az ünneplőkkel. Ezért álljon itt bizonyságtétele az elmúlt 60 esztendőről:

Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Tanári Kar!

Kérem, engedjék meg, hogy a 60 éve végzett egyetemi hallgatók (jubilánsok) nevében hálás köszönetet mondjak azért, hogy meghívtak Hittudományi Egyetemünk tanévzáró isten-tiszteletére és ünnepi ülésére, és Gyémántdiplomát (jubileumi oklevelet) nyújtottak át nekünk.

Első szavunk a Mindenható Isten iránti hálaadás, hogy az Erzsébet Tudományegyetem soproni Hittudományi Fakultásán, a mostani egyetem elődjén végezhettük tanulmányainkat. Kiváló professzorok oktattak ott, tanítottak bennünket a szent teológia tudományára, s készítettek fel lelkészi, igehirdetői szolgálatunkra.

Nehéz időben, 1945-ben indultunk utunkra. Annak idején sokan mondták azt, hogy bolond az, aki a mostani körülmények között készül a Krisztus szolgálatára. Voltak nehézségek, megpróbáltatások a szolgálat útján, de megmaradtunk az evangélium hirdetőinek szép hivatásában. Mindez nem a mi érdemünk, hanem a Megtartó Úr kegyelme. Ezért most elsősorban Neki adunk hálát a bibliaolvasó Útmutató egyik mai igéjével: „Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak” (Csel 26,22). Különböző gyülekezetekben, sokféle helyzetben végeztük szolgálatunkat, de a célunk mindig az volt, hogy hirdessük a Megváltó Úr kegyelmét és hűségét. Szolgálatunk megítélése nem a mi dolgunk. Ezt az ÚR teszi majd meg ama napon. A mi dolgunk a hálaadás, a bocsánat keresése és elfogadása azért, amit mulasztottunk és a rosszul cselekedtünk.

Ezen a helyen ismét megköszönjük az Evangélikus Hittudományi Egyetem tisztelt Rektorának s Tanári Karának kitüntető figyelmét és Egyházunk vezetőinek mindenkori segítő szeretetét. Kívánjuk, hogy Megtartó Urunk áldja meg további oktató-nevelő munkájukat, hogy a szent teológia művelésében képzett és a Krisztus szolgálatában hűséges pásztorokat küldhessenek gyülekezeteinkbe.

A 10 évvel ezelőtti ünnepi alkalmon Táborszky László esperes elmondta, hogy őt édesapja annak idején ezekkel a szavakkal bocsátotta el, amikor Sopronba indult: „Menj fiam Isten áldásával. De egy lépést se tégy, ha csak béres és nem pásztor leszel.” Azt kívánjuk most is, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem által felkészített és ez évben is kibocsátott hallgatók ne béresek, hanem igazi lelkipásztorok legyenek.