Aszódi sportnap – A keresztény élet több, mint öttusa!
Aszód – Idén immáron második alkalommal került megrendezésre az Északi Egyházkerületi Családi- és Sportnap az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumában. A hagyományos lelkész-nem lelkész rangadó mellett többek között asztalitenisz, tenisz, röplabda, streetball, csocsó, sakk, sudoku...stb. versenyek is voltak. Dr. Roncz Béla, a gimnázium igazgatója, Fáczán Zoltán testnevelés tanár és Simon Attila iskolalelkész voltak az esemény fő szervezői. Az északi kerület hat egyházmegyéjéből közel kétszázan vettek részt a versengésben. Szöveg és fotó: Horváth-Hegyi Áron
A regisztráció és Simon Attila kezdő áhítata után az első sportszám a Luther-mérföld lefutása volt, mely a maga ezerötszáztizenhét méterével még éppen egy lefutható távnak bizonyult kicsik és nagyok számára egyaránt.
Ezt követően szétoszlott a tömeg és a különböző sportágakban szerveződött csapatok mérhették össze erejüket, illetve helytálló képességüket: teremfociban, kosárlabdában, röplabdában, asztali teniszben, kötélhúzásban, sőt keresztrejtvény-fejtésben és sudukuban is.
A legtöbbeket az „örömfoci”-ként emlegetett labdarúgás mozgatta meg. A benevezett hét csapat mindegyike hat meccset kellett hogy játsszon – így este tíz óráig egy percre sem volt üresjárat a tornateremben. A körmérkőzések győztese Iklad csapata lett.
Akik ezek után is bírták még és kitartottak, azok a nap sztárvendégének, Martinek János öttusázó világbajnok életpálya- és élménybeszámolóját hallgathatták meg. A sportágában huszonöt évet eltöltő sportoló többek között elmondta, hogy a sport befektetés az egészségbe, de a profi sportolás, amit ő végzett, már munka és sok áldozatot kívánt. Ugyanakkor sose bánta meg, hogy ezt az életvitelt választotta.
A hosszú és fárasztó napot Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke zárta áhítattal. „Küzdjünk Krisztus-szerűen, csatlakozzunk Krisztus csapatához!” – hangzott el a fő üzenet. Bár a keresztyén élet több mint öttusa, biztosak lehetünk abban, hogy Krisztussal a győztes oldalon állunk. Ahogyan elhívta a tizenkettőt emberi hibájuk ellenére is, minket is elhív, és fel akar használni csapatában, mely szüntelen küzd e világban a gonosz ellen. A koszorú pedig, amit hűségünkért kapunk nem múlandó, hanem hervadhatatlan és örök üdvösséget hozó.
A második napon, szombaton tovább folytatódtak a versenyek, és a napvégi összesítéskor a Borsod-Hevesi Egyházmegyéből jött fiatalok vehették át a vándorkupát.
A szombati nap fénypontja a lelkész-tanár futballmérkőzés volt. Az igazságos döntetlennel zárult kétszer húsz perc kisebb sérülésekkel tűzdelt izgalmait az evangélikus Novotny Zoltán sportriporter kommentálta. Azt nem mondhatjuk, hogy az evangélikus lelkészek és tanárok szégyent vallottak volna, mindenesetre az általános konklúzió a lelkészek szájából hangzott el: „lám, nem vagyunk már a régik, többet kéne mozogni!”
Reménység szerint jövőre is lesz családi és sportnap, ahol meg lehet győződni majd a hangosan vagy halkan kimondott elhatározások komolyságáról: vajon fittebbek lesznek-e egy év alatt lelkészeink illetve gyülekezeti tagjaink. Reméljük igen, de még inkább reméljük és imádkozunk azért, hogy lélekben frissül meg egyházunk és készül fel a jelen és jövő kihívásaira és szolgálatára tudván, hogy a keresztyén élet több mint öttusa.
