„Ad fontes – Vissza a forrásokhoz!” – Missziói konferencia 1. rész
Piliscsaba – 2010. július 4-7. között missziói konferenciát tartottak A Béthel Missziói Otthonban , ahol a résztvevők a „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1) igevers jegyében keresték a tiszta forrást. A megjelenteket Szeverényi János evangélikus országos missziós lelkész köszöntötte. A konferencia kínálatában szerepelt: életünk értelmének, tartalmának és céljának keresése, előadások, evangélizáció, bibliaköri beszélgetés, bizonyságtétel, imaközösség, missziói munkaágak bemutatkozása, határon túli magyar testvérek beszámolói, előadóművészi estek. A szolgálattévők közt nem kisebb személyiségek voltak jelen, mint Gáncs Péter püspök, Dér Denisa színművész, dr. Koch Béla családszakorvos, Széll Bulcsú lelkész, Csákány Marianna énekes (Kárpátalja) Deák László lelkész és az Immánuel együttes Orosházáról, D. Kiss Ildikó és az Éirí együttes, Keveházi László egyháztörténész, Endreffy Géza lelkész, Orbán Attila lelkész, Kulcsár Zsuzsanna kórházlelkész, a Rádiómisszió munkatársai és még sokan mások… Az egyes napokról külön-külön képes beszámolókat közlünk. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
Az első napon Gáncs Péter püspök emlékezett az Ő ad fontesére. Emlékezett a boldog nyíregyházi gyökerekre, Nagytarcsára, és Cinkotára, és jelenlegi püspöki munkájára.
„Csak úgy érdemes, lehet, hogy a jézusi stratégiát követjük: kisebb körről a nagyobbra haladva” – mondta Gáncs Péter püspök.
Az első kör mindig a családunk, amelynek tagjai hálás szívvel emlékeznek, vagy bűnbánattal telve. Nemzedékek egymást kérdezhetik, vagy továbbadhatják. Szeretjük elfelejteni ezt a legkisebb kört, s közben előbb megtérítjük a feketét, a zsidót, a cigányt – tette hozzá.
„Az a dolgunk, hogy továbbadjuk az értékeket, a krisztusi értékeket, amíg még nem késő, s amíg még van kinek” – összegezte, majd édesapjára emlékezett, s arra, mennyi mindent nem kérdezett meg tőle, amit meg kellett volna. Óriási és kihagyhatatlan a lehetőség, és nem szabad elfelejteni az élő szó varázsát, feledve a telefonét. Használjuk ki az időt, amíg hallgathatunk azokra, akik az igazi közösségünk: édesanya, édesapa, keresztszülők – akiktől nem csak a földi testünket kaptuk, hanem Istent, Jézust.
A lánc azonban tovább megy: akinek kisgyermeke van, aki még kérdez, annak válaszolni kell, mert akkor veszítjük el őket, amikor már nem kérdeznek. Vagy azért, mert közben saját lábra álltak, vagy azért, mert nincs időd. Sokszor ez a mi kísértésünk, hogy a küldetés nem a közvetlen családból származik, és ezért hiteltelenné vált. Engem miért nem kérdeznek meg? S Te mikor kérdeztél? – tűnődött el a püspök.
Ha nincs meg a belső őszinteség, széttörnek a belső generációk, nemzedékek. Ezeken próbálunk segíteni családi istentiszteleteken, családi konferenciákon, lelkészcsaládok együtt töltött hétvégéivel. Egymásra találó, gyógyító kapcsolatok ezek. Nemzedékek közötti párbeszéd. Ahol Isten tíz igéje hangzik el, ott előbb-utóbb megindul egy közlekedés. Mert ha nincs megvetés, nincs aratás – magyarázta Gáncs.
„Édesapám minden reggel elővette a Bibliát, még akár reggeli helyett is. Vetett, vetett szakadatlan és tudta, nem ő fog aratni, de azért csak vetett. – mondta Gáncs Péter. – Úgy élj, hogy megkérdezzék, kikből, miből élsz? Lássák a jánosi evangélium voltunk. Ad fontes! Isten Szentlelkére mindnyájan legyünk nyitottak. Saját otthonunkban is Isten tanúságtevői.”
