A tékozló fiú történetéről szólt Fabiny Tamás püspök a fogvatartottaknak
Budapest – Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 1. objektumában – közismert nevén a „Markóban” – tartott istentiszteletet két evangélikus lelkésztársával: Bízik László és Vári Krisztina börtönlelkészekkel együtt, április 12-én, húsvét vasárnapján. Fotó: Lukács Gabi
Fotó: Lukács Gabi
A Nagy Ignác utca 5-11. szám alatti objektumban először tartott nagyünnepi istentiszteletet evangélikus püspök. Az ünnepre templommá alakított közösségi helyiségbe hetven női és férfi rab jött le meghallgatni a feltámadás örömüzenetét. A húsvét vasárnapi istentiszteleten felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül jöttek el a fogvatartottak, sőt jelen voltak a média meghívott képviselői is.
Az istentisztelet elején hét nyelven hangzott el a „Krisztus feltámadt”" mondat, amire a gyülekezet tagjai a „Valóban feltámadott” mondattal feleltek. Bízik László, börtönlelkész – lányának néptáncelőadása után – pár szóban köszöntötte a gyülekezetet.
Ezután Fabiny Tamás prédikált, aki a tékozló fiú – Lk 15,11-32 – története alapján hirdette az igét. Az Ajtórésnyi zsoltárban megjelent parafrázist olvasta fel (ld. cikkünk végén), ezzel hirdetve a fogvatartottaknak az evangéliumot: „Amint a példázatbeli apa várja gyermekét, úgy vár a fogvatartottakra is az Isten.”
A püspök prédikációja végén utalt Tolsztoj Feltámadására, benne Nyehljudov hercegre, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusát a prostitúcióba kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni. A fogolykaraván szibériai útja során megismerjük az élet szörnyűségeit, megannyi társadalmi igazságtalanságot. Az ott leírt feltámadás a tékozló fiú példájához hasonlóan, a megtérés szimbóluma. Minden ember számára adott az Atyai házba való visszatérés.
Az istentisztelet végén egy csokoládé tojás mellé a püspök két hitébresztő könyvet is ajándékozott a raboknak.
TÉKOZLÓ FIÚ – Parafrázis
A rendőrségi közlemény több újságban is megjelent:
Eltűnt egy 17 éves fiú, Szabad Ádám.
Személyleírása a következő:
183 cm magas, vékony testalkatú.
Szeme kék, haja sötétbarna.
Eltűnésekor szürke pulóvert,
Márkás farmernadrágot és sportcipőt viselt.
Magával vitte apja bankkártyáját.
Utoljára az M 7-s autópálya
Budapesti kivezető szakaszánál látták.
Aki bármit tud róla, jelentkezzék.
Elsőnek egy kamionsofőr hívta fel a rendőrséget:
„Amikor megállított, azt mondta:
Mindegy hova, csak el innen!”
Egy pincér szerint féktelenül költekezett,
hivalkodóan szórta a pénzt,
ráadásul az italt sem bírta.
Egy lány – éppen előzetes fogságban – azt közölte,
Hogy néhány napig együtt csöveztek a Balatonnál,
De aztán továbbutazott.
Egy játékkaszinó tulajdonosa szerint
Valósággal körülrajongták kétes múltú barátai.
Valaki látni vélte, amint egy diszkó előtt
Biztonsági emberek agyba-főbe verik.
Egy menhely lakója szerint
Egy ideig náluk volt ágybérlő,
De oda már elszegényedve érkezett.
„Csak feküdt az ágyon, s valamin nagyon töprengett”, mondta.
Egy bulvárlap megszólaltatta
Az elveszett fiú bátyját,
Aki így fakadt ki:
„Apánkat ő viszi a sírba!
Én hiába próbálom tartani a lelket az öregemben.”
Egy kereskedelmi tévétől az apát is megkeresték.
De ő nem nyilatkozott.
Csak tette a dolgát, szótlanul és nagyon szomorúan.
Minden hajnalban és alkonyatkor kiballagott a kapuba,
Ahonnan messze be lehetett látni az utat.
Majd bement a fiú elárvult szobájába, szélesre tárta az ablakot:
Hadd jöjjön be a friss levegő.
Egy vázába virágot rakott.
Aztán újra kiment a kapuba.
Egyik-másik szomszédja már bolondnak nézte.
Ám ő nem törődött vele, egyre csak várta Ádámot.
Egy késő délután aztán megjelent a környéken a fiú.
Borostásan, csontsoványan és viseltes ruhában.
Egy szakadt nejlonszatyort szorongatott.
Csak ott őgyelgett a környéken, nem mert közel menni.
Az apa azonban észrevette, és mindent hátrahagyva elébe futott.
Ádám először megrémült, majd farmerja zsebéből kórházi zárójelentést próbált előhúzni,
Ám az apa nem tűrte, hogy fia magyarázkodjon, szóhoz se engedte jutni.
Zokogva ölelte át a roncsot, majd
Így kiáltott fel a járókelők legnagyobb elképedésére:
„Ez az én fiam meghalt, és feltámadott,
Elveszett, és megtaláltatott!”
