58. születésnapját ünnepelte a Sarepta
Budapest – Minden évben megünnepeljük intézményünk fennállását. A három napos ünnepségsorozatot szeptember harmadik hétvégéjén szoktuk megtartani, idén az ünnepség szeptember 17 és 19 között volt. Mindig nagy izgalommal kezdünk a programok összeállításához, a szervezkedéshez, valamint a feladatoknak a részlegekre, a munkatársakra való lebontására. Hetekig tartó keresgélés, egyeztetés előzi meg a meghívóban szereplő kész programot. Intézményünkben idősek és fogyatékkal élők is laknak. A műsorszámokkal, szolgálatokkal elsősorban lakóinknak akarunk kedveskedni. Szöveg és fotó: Jegesi Zoltánné.
2010. szeptember 17-én, pénteken reggel Sztojanovics András igazgató-lelkészünk áhítattal nyitotta meg az ünnepségsorozatot. A napi ige volt az igehirdetés alapigéje. Krisztus az alapkő, és ezen az alapkövön nyugszik a Sarepta élete is.
Az elmúlt évben és az idén is meghívtuk a II. és a III. kerületi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonát. Örömmel vették meghívásunkat. Ebben az évben próbáltunk nyitni feléjük, és megismertetni velük Isten szeretetét úgy, hogy péntek délelőtt egy „csendes délelőtt” volt, amelyet a Vasárnapi Iskola Szövetségének egyik munkatársa Kertészné Iványi Ágnes vezetett. Ez a délelőtt sok-sok ifjúsági énekkel, és játékos bibliai ismereten keresztül Istenismeretre és önismeretre tanított. Természetesen vendégeink is hoztak magukkal egy kis énekcsokrot, melyet szívesen fogadtunk. Ezt az énekes csendet egy közös ebéd elfogyasztása, majd terápiás kutyákkal való ismerkedés követte.
Hogy a dolgozókról se feledkezzünk el 15 órától párhuzamosan két csoportban előadás volt. Az egyik csoportban a diakóniába ágyazva szóltunk a demens ellátásról. Mottója a „kezek evangéliuma” volt. A másik csoport a fogyatékkal élők kiscsoportos ellátásáról beszélgetett. Ebben a körben a bevezetőt német testvérintézményünk szakemberei tartották, s válaszoltak a sok-sok bennünk felvetődő kérdésre.
Szeptember 18-án, szombaton délelőtt egy háromtagú zsonglőr csapat kedveskedett lakóinknak. Az otthon falai közé behozták a cirkusz világát, hangulatát. Délután a Bihari táncegyüttes 16 fiatalja egy órán keresztül népi táncot adott élő zene kíséretében. Nagy tapsviharral köszöntük meg a délelőtti és a délutáni produkciókat. Nem feledkeztünk meg intézményünk alapítójáról, Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről sem. Sírjának koszorúzása minden évben ünnepünk része.
Ünnepségsorozatunk zárása a vasárnapi hálaadó istentisztelet volt. Hálát kell adnunk az Úristennek, hogy ez az intézmény oly sok éve fennáll. Sok nyomorúság, pénztelenség ellenére is, még mindig fennáll. Ez Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja. Fodor Viktor a Pesthidegkúti Evangélikus Gyülekezet lelkésze végezte az igehirdetés szolgálatát Máté evangéliumának a 17. fejezetéből az 1-8. vers alapján. Hirdette, hogy a Sarepta is egy sátor, ahol jó lenni, mert Jézussal lehet találkozni.
Az istentisztelet közben évek óta oly hűséges Lutheránia énekkara szolgált. Az istentisztelet végén vendégek, elöljárók, német testvérintézmény köszöntéseit hallhattuk.
Az esős, zord időre is felkészültünk, és sátor, ponyva kifeszítésével próbáltuk intézményünk udvarát összekötni a központi épülettel. Így vendégeink a sátorokban kirakodott standok áruit megszemlélhették, adomány jelleggel vásárolhattak. Közben a Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet ifjúsági zenekarának a szolgálatát hallgathatták. A központi épületben lévő konyhánk a gyomrunkról is gondoskodott sok-sok finomsággal.
A záró részben intézményünk egyik fogyatékos részlegének a szolgálata volt kiemelkedő. Jónás példázatán keresztül a minden emberre kiterjedő isteni szeretetet mutatták be. Születésnap nem múlhat el torta nélkül. Így a Sarepta születésnapja sem. A nap végén Sztojanovics András összegyűjtötte a dolgozókat, és megköszönte áldásos munkájukat. Kérte, hogy továbbra is a Sareptában végezzék szolgálatukat.
