„Titkos adalékok” - kamasz gondokról Csernyák Péterrel

Létrehozás: 2008. december 17., 12:15 Legutolsó módosítás: 2008. december 17., 12:16
Kamaszok csoportfoglalkozása
 
Kamaszok csoportfoglalkozása

Pilis - Csernyák Péter csoportpszichoterapeuta, az I. sz. Gyermekklinika munkatársa tartott beszélgetéssel egybekötött előadást a pilisi evangélikus gyülekezetben. Előadásának témája a kamaszkorral kapcsolatos nevelési és pszichológiai kérdések voltak, amelyek igen aktuálisnak bizonyultak az előadáson résztvevők körében. Pángyánszky Ágnes, evangélikus lelkésznő írása.

„Titkos adalékok” - kamasz gondokról Csernyák Péterrel

Kamaszgondok

Szülők, kamaszok és lelkészek hallgatták a szakembert és bizony sok elgondolkodtató kérdés merült fel. Ezekből a kérdésekből gyűjtöttünk most össze néhányat, kicsit ízelítőül azoknak, akik talán be nem vallott félelemből, bizonytalanságból nem merik felvállalni azt, hogy szembenézzenek azzal, hogy a kamaszok generációja mitől szenved, és miért is olyan „nehéz” a mai tinédzserekkel.

Csernyák Péter tapasztalatait olyan kamaszokkal való együttműködés során szerezte, akiket a Gyermekklinika pszichiátriai osztályán kezel 2 hetes időtartamban, csoportfoglalkozásokon, majd azt követően 20 alkalommal, heti egyszeri másfél óra önismeretcsoport találkozókon. Érdekes volt hallani, hogy a legtöbb kamasz olyan problémák miatt kerül deviancia közeli helyzetekbe, amelyeket otthonról, legfőképpen a családi környezetéből hoz. A biztonság, a stabil háttér hiánya gyakran sodorja a fiatalokat a deviancia irányába, és az emberi léttel kapcsolatos legkritikusabb kérdésekre keresik a válaszokat. A „halálfélelem”, a szorongás, a másvilág kérdése, a jövőtől való kétségbeesés, „életfélelem” az elszenvedett traumák, komoly lelki megpróbáltatást jelentenek a nagybetűs élettel még csak ismerkedő kamaszoknak.

Kritikus kérdés a kamaszoknál az önbizalomhiány, az élet elutasítása, a jövőkép hiánya. De hogyan is lehetne önbizalma vagy akár csak bizalma az életben annak, aki soha jó szót nem kap otthon, akiben nem bíznak, csak követelnek tőle, és csak elvárásokat állítanak vele szembe. Csernyák Péter bibliai párhuzamot vont a bizalom kialakulása és az isteni szeretet között. Az Úr így tekintett a Jordánban megkeresztelt Jézusra: „Ez az én Szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Vajon gyermekeinkre tudunk-e ilyen szeretettel tekinteni mi is? Tudjuk-e szavakba önteni a szeretetet, merünk-e elvárásainkon túl szeretni úgy, hogy önmagukért szeretjük gyermekeinket? Ezt az ősi tudást újra érdemes lenne a modern szülői nevelési módszerek közé beilleszteni: szeressük és értékeljük gyermekeinket, hogy teljes embereknek lássák magukat, és bizalommal a szívükben tudjanak szembenézni az élet kihívásaival.

Az előadás utáni kérdések bizonyították, hogy a neveléssel kapcsolatos témák örökzöldnek számítanak a szülők körében. Arra a kérdésre, hogy ma általában mi a baj a kamaszokkal, a következő válaszokat adta Csernyák Péter: (1) nagyon kritikus kérdés a biztos családi háttér hiánya. Ha a gyermek nem lát otthon harmonikus anya-apa kapcsolatot, akkor nehéz lesz neki is harmonikus kapcsolatot kialakítania, és a klasszikus szülői mintákat is hiányosan tudja csak elsajátítani. (2) A mai oktatás elment egy olyan irányba, ahol nincs már megfelelő egyensúlyban a neveléshez szükséges tekintély és a tanulók „szabadsága”. A családokban egyre inkább terjedő szabadosság (a „parakapcsolatok” – házasságon kívüli viszonyok hatása különösen is) és az általános bizalomvesztés az iskolákra is kihat, és az érzelmi, szellemi fejlődés kárára van. (3) Sajnos a média olyan képet közvetít a fiatalok felé, amely sokszor az erőszakra, az igénytelenségre alapul, és nem közvetít valós értékeket.

Csernyák Péter nagyon szimpatikus és elkötelezett előadása egyfelől bizonyította, hogy milyen lényeges kérdés a kamaszok lelki problémáival való átgondolt foglalkozás, másfelől kimondatlanul is rámutatott arra, hogy a klasszikus anya-apa-gyermek/ek/ családmodell az, amiből a XXI. századi gyermekek és kamaszok is a legtöbbet profitálhatnak.

A beszélgetésben elhangzott az is, hogy a gyülekezeti ifjúsági alkalmak a klinikai lelkigondozáshoz sok mindenben hasonlító közösségek lehetnek, ahol megvalósulhat a kortárscsoport minden pozitívuma egy olyan lelki vezető vezetésével, akiben megbízhatnak a fiatalok és segítheti fejlődésüket, nagyon sok esetben megóvva a fiatalokat attól, hogy a deviancia bármilyen irányába elmozduljanak. Talán ezért a lehetőségért sok szülő hálát adna… 

 

 

Az előadóról:

Csernyák Péter 8 évig volt a Jean Vanier alapította Bárka közösség pszichológusa és középsúlyos értelmi fogyatékosokkal dolgozott. A cikk megjelenése idején az I. sz. Gyermekklinika csoportpszichoterapeutájaként dolgozik. Munkatársa Kulcsár Zsuzsanna evangélikus lelkésznőnek és klinikai lelkigondozónak, akinek meghívására jött előadást tartani a Pilisi Evangélikus Gyülekezetbe, 2008. december 14-én.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben