„Az igazság, jog, emberi méltóság is hatalom. Sőt, nagyhatalom” – Peéry Rezső hagyatéka példaértékű ma is
Sopron – Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és a Soproni Városszépítő Egyesület tagjai 2010. március 27-én Peéry Rezső tanárra, európai elismertséget szerzett íróra emlékeztek egykori iskolájában, születésének 100. évfordulóján. Peéry 1950. szeptemberétől 1956. novemberéig volt a Líceum igazgatója. Ebből az alkalomból most könyv is jelent meg róla: „Peéry Rezső küzdelmei az eszmei barikádokon: Mozaikok egy 20. századi közép-európai értelmiségi portréjából” címmel. A városszépítők pedig emléktáblát avattak egykori lakóháza falán. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, Tölli Balázs, a Líceum igazgatója, Kocsis István középiskolai tanár, a könyv írója, szerkesztője
„Teljes értékű életet élt Peéry Rezső Pozsonyban, Sopronban is, és az emigrációban, Németországban is. Ember és polgár volt mindig, minden körülmények között: író, igazgató, nevelő, szellemi szervező” – fogalmazta meg ünnepi köszöntőjében dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere. Maradandó emléket állítottak e könyvvel az ifjúságnak is, amely így megismerheti igazgatóját, aki messze több volt, mint igazgató.
Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzet publicistája levelében azt hangsúlyozta, hogy Peéry személye ma is a nemzeti újjászületés jelképe, aki mindig felemelte szavát az emberellenes lépések ellen, mindvégig őrizve magyarságát.
A Líceum által kiadott könyv nem jöhetett volna létre, ha nem lenne a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében nyertes pályázat. A Kocsis István történelem-magyar szakos tanár által írt és szerkesztett kötet bemutatóján a szerző a lícistákkal együtt (részletek felolvasása írásaiból, lícisták zenélése) úgy mutatta be Peéryt, hogy visszatükröződött annak személyisége és kora. Külön öröm volt a rendezőknek, hogy erre az alkalomra ifj. Peéry Rezső, az egykori igazgató fia is hazalátogatott.
Már 1928-as névválasztása is önmagáért beszél: Peer – az örök nyughatatlan, először a világon túli világot, majd csupán önmagát kereső ember – (Ibsen: Peer Gynt). Mi dolgunk a világon? Minden erőnk szerint tenni mindent a legnemesbekért. Meghatározó élmény volt számára már fiatalon a Posoniensis, a Líceum, a felvidéki Sarló-mozgalom és a tátrai kirándulások, a Lövérek, az Alpok.
A benesi dekrétumok ideje alatt is harcolt a magyarok jogaiért. Felemelte szavát érdekükben, memorandumot fogalmazott meg a kollektív háborús bűnösség cáfolatával. 1946-ban átszökött az áttelepített magyarok után, hogy segítsen beilleszkedésükbe. Mosonmagyaróvár után Sopronba került, amiről így írt barátjának, Szalatnai Rezsőnek: „Szellemi áttelepültnek Pozsony után Sopronban kell hazát keresni!”
Az emberi értékek őrzője és képviselője így vallotta egyik ballagási beszédében: „Az iskola erkölcsi ízlésre, magatartásra nevel. Az ismeretanyag gazdagodást jelent, de egyszer csak elkopik bennetek, és élni fog a Líceum példaértékű nevelő ereje.”
Mindenkivel kedves volt, úgy tartotta kézben az ügyeket, hogy azt sem lehetett érezni, nála van. Tanártársai így vélekedtek róla: „Igyekezett a genius locit megtartani, úgy, hogy folyamatosan emelte a színvonalat. Közvetlen, becsületes, pontos volt. A demokratikus hagyományok jól illettek egyéniségéhez.” Tanítványai ezt jegyezték le róla: „Önállóan megkomponált előadásokat tartott. Néha az volt az érzésünk, nem is minket tanított, önmagát szórakoztatta.”
1953-ban, Nagy Imre kormányra kerülésekor három területen fejtette ki munkásságát: irodalom, Líceum és Sopron. Minden erejével küzdött a Soproni Szemle újjáindításáért. A város helytörténeti lapjáért elkövetett mindent, de mégsem ő lett a főszerkesztő. Miért? Mert nem akart maximálisan engedelmeskedni a munkáshatalomnak, s mert önálló lapot akart, nem az igényeket kiszolgálni. Vállalta a következményeket. A Soproni Szabadegyetem vezetője, az Ideiglenes Nemzeti Tanács városi vezetőségének tagja, a forradalmi lap szerkesztője, az oktatás felelősként következetesen vallotta: „Az igazság, jog, emberi méltóság is hatalom. Sőt, nagyhatalom.”
„Reform és forradalom Pannóniában” című írása kérlelhetetlenül pontos látlelet 1956-ról, mégis az teszi különösen figyelemreméltó alkotássá, hogy 1958-ban íródott, így a maga nemében és műfajában alighanem az elsőnek számít. S meg is jelent még 1961-ben.
A „Szemben az emlékekkel” egy megsemmisítő erejű, egyidejűleg azonban a magasröptű emberi szellem szárnyalását példázó szatíra az 1950-es évekről. A magyar 1984, jelképhasználatában is Orwellhez tudatosan igazodó, kérlelhetetlenül pontos látlelet Kelet-Európa totalitárius diktatúráinak működéséről, embert-lelket nyomorító, gerincet roppantó kihatásairól. „A szereposztásban nem volt kényes. Nem volt válogatós. Kedvelte azokat, akik eladták magukat. Ezek az emberek nem eszmékben, a hatalomban hittek.”
Rövid ausztriai tartózkodás után a reutlingeni pedagógiai könyvtár igazgatója lett. 1977-ben hunyt el.
Tölli Balázs igazgató Peéry szakmai, szellemi munkásságának folytatásaként hangsúlyozta az iskola által elnyert hét európai uniós pályázatot, melynek keretében lehetőség van arra is, hogy a diákok bevonásával folytassák a közelmúlt történéseit feltáró munkát, a hiteles, eseményeket átélő tanúk megszólaltatásával. „Szabad vagy, de Robinson lettél. Egyszemélyes hazában élni, óvni kell a szellem integritását! Életed példájával hirdeted igazadat!” – idézte zárógondolataiban Peéry barátjának levelét.
Ezután került sor a Peéry-emléktábla felavatására, a Deák-tér 30. ház falán, egykori lakóhelyén. Az emléktáblát fia ifj. Peéry Rezső, Firtl Mátyás országgyűlési képviselő, dr. Fodor Tamás Sopron polgármestere, Tölli Balázs igazgató, és dr. Józan Tibor, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke leplezték le.
