„...szavak nélkül imádkozni!” – Soproni ünnepi koncert a német kitelepítettek emlékére
Sopron – A németek kitelepítésére való emlékezésnek következő alkalma 2010. 05. 15-én az esti hangverseny volt. A Sopron és környéke Német Kultúrklub, a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat, Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Rotary Club Sopron és a Soproni Evangélikus Egyházközség meghívására az ünnepi koncertet Katharina Mitsch (fuvola), Prof. Bálint János (fuvola) és Gábor József (zongora) adták. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
1946-ban cinikus hatalmak soproni németeket telepítettek ki megalázottan, és helyükre másokat telepítettek. Mindkét fél iszonyú keserűségére, mély fájdalmára. A lelket nyomorító rendszer tökéletesen tudatában volt annak, hogy az emberi közösségek megölésével a lelket is megöli. A ma este legyen ne csak a megemlékezés, hanem a megbékélés estje is. Szívünkben nem élhet tovább a gyűlölet,mert különben mi sem leszünk mások, mint a rendszer, amely ezt csinálta. Isten most megadja nekünk a zene szárnyán azt a békességet, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz, Istenhez. – összegezte Hegedüs Attila evangélikus igazgató-lelkész.
A hangversenynek helyszínt adó evangélikus templom is a barokk szellemű est meghittségét erősítette, de a zenei csemegéket tartalmazó műsor amúgy is lélegzetelállító élményt szerzett az egybegyűlteknek. Bálint János „varázsfuvolája” most is elvarázslóan áradt szét. Katharina Mitsch nemcsak női szépségével, de hangszertudásával is elbűvölő volt. Gábor József zongoraművész a zenei versenyek, események legelismertebb zongorakísérőjének zenét élvező tekintete önmagában is egy külön tanulmányt érne meg.
Bach szonátája után Bartók Este a székelyeknél című műve hangzott fel fuvolán Katharina Mitschtől, ezzel is emlékezve magyar gyökereire. Bach A-moll fuvolaversenyében az ünnepélyesség, a virtuozitás, az elegancia találkozott mesteri módon, a nyugalom és feszültség rendszerint kiegyenlíti egymást, míg előtérbe jut a kiváló humorú optimizmus. Ezt a hangulatot erősítette meg Doppler mazurkája. Liszt II. Magyar rapszódiájának kadenciája ismételten lehetőséget nyújtott Bálint Jánosnak arra, hogy virtuozitását megcsillantsa. A Doppler „Rigoletto” motívumait két fuvolára adták elő, s ez is szívből jövő és megérdemelt sikert aratott a concertáló duó. Ami a fuvolából előcsalogatható, azt előcsalogatták olyan intonációs tisztasággal, nyugalommal és biztonsággal, amelytől még a fuvolajáték legesküdtebb ellenségei sem tagadhatják meg élénk érdeklődésüket.
Játékukból magabiztosság, érzékenység, játékosság, virtuozitás, belső harmónia és muzikalitás sugárzott. Előadásuk maga volt a szépség. John Lennont idézve rájöhetünk sikerük ma esti titkára: „Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”
