Zene, zene, zene – Ismét zengett a muzsika Zuglóban

Létrehozás: 2012. június 18., 10:17 Legutolsó módosítás: 2012. június 18., 14:54

Budapest – A zuglói gyülekezetben immár hagyomány, hogy az évzáró istentiszteletet közös ebéd követi és zenés délután kapcsolódik hozzá. S túlzás nélkül állíthatjuk: rendkívül népszerű ez a program. Idén erre 2012. június 10-én került sor. Szöveg: Gyarmati Gábor, fotó: Gajdán Miklós

A műsort nagyobbrészt a gyülekezet zenét tanuló fiataljai adják, akik Fekete Anikó, a közösség zenei életének motorja és vezetője féltőn szerető gondoskodása és magas szakmai színvonalú irányítása mellett kapnak bemutatkozási lehetőséget. (S ne feledkezzünk meg a gyülekezet lelkészei, Tamásy Tamás és Tamásy Tamásné Zsóka hathatós segítségéről, munkájáról sem.) Az előadók kedvük szerint játszhatják el az év közben, vagy az év végi vizsgára megtanult szívüknek legkedvesebb műsorszámukat a templomban, az igényes közönség legnagyobb örömére.

Kínálatban most sem volt hiány! Valamennyi fellépő komoly felkészülésről és tehetségről tett tanúbizonyságot. (S ez nem is lehet másként, hiszen aligha akad szülő, aki a mai világban már egyáltalán nem olcsó zenetanulást finanszírozná, ha nem tudná, látná és nem kapna hiteles visszaigazolást  arról, hogy tehetséges a gyermeke. Másrészt nemcsak anyagilag, de logisztikailag is komoly kihívást jelent a családoknak a gyermek zenetanulása.)

Először az ifjabb zeneiskolások szólaltatták meg hangszereiket. Zongorát, csellót, hegedűt és fuvolát hallhattunk. Öröm volt nézni a koncentrálástól komollyá vált, máskor mindig vidám arcocskákat és a felszabadult mosolyt a sikeres előadás után. S hogy a szervezők sem vették félvállról a koncertet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kíséretet nem kisebb személyiség, mint Kéménczy Antal orgonaművész adta.

A kicsik szívet melengető fellépését a konzervatóriumi – vagy velük megegyező korú – hallgatók műsora követte, bizonyságot adva arról, hogy a többéves kitartó zenetanulás egészen biztosan meghozza a kívánt eredményt. Komoly felkészültséggel, komoly darabokkal léptek az oltár és a közönség elé. S nemcsak a hallgatóság kedvéért érdemes megjegyezni néhány nevet, hanem mert jó esély van rá, hogy belátható időn belül zenei rendezvényeken, rangos zenei alkalmakon is találkozhatunk majd velük.

Lenthár Lilla hegedűjátéka minden formációban és stílusban megállta a helyét. Szólóban, duóban, sőt trióban is szállt a lelket felvidító hegedűmuzsika, s hibátlan volt az előadás, akár Bach kantátája, akár ragtime csendült fel a húrokon. Nem tudom, hogy van vele a kedves olvasó, én nagyon kedvelem a szaxofon hangját, de – ki tudja, miért – templomban ritkán hallani megszólalni ezt a máshol méltán népszerű hangszert. Nos, ezen a vasárnapon ebből sem volt hiány, az egybegyűlteknek abban a különös élményben lehetett részük, hogy Tóth Máté előadásban szólóban hallgathatták meg Leonard Cohen Halleluja című művét. Szólt a zene, zengett a hangszer, öblös hangja betöltötte az egész teret. Aligha volt valaki, akit nem érintett meg a gyönyörű muzsika.

Végezetül pedig egy igazi művészpalánta játékában gyönyörködhettünk. Krizsán Kinga a közelgő V. nemzetközi Chopin-zongoraversenyre készülve a versenyprogramjából hozott néhányat darabot, igazi virtuozitásról, nemzetközi szinten is figyelemre méltó felkészültségről téve tanúbizonyságot.

Szállt, áradt a muzsika azon a délutánon, kétséget sem hagyva afelől, miért is nevezik evangélikus egyházunkat zenélő egyháznak. S azoknak, akik nem tudtak idén jelen lenni ezen a nevezetes eseményen, de szívesen meghallgatnák, jó hír, hogy jövőre is tervezik a zenés délután megtartását. Hasonlóképpen az eddigiekhez: a tanévzáráshoz közeledve, június közepe felé, a délelőtt 11 órai úrvacsorai istentisztelet után.

(További információ a gyülekezet honlapján található.)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben