Szélrózsa 2012 – Kiértékelték a szervezők az idei tapasztalatokat

A pozitív és negatív tapasztalatokat is felsorakoztató beszámolókat konstruktív vita és hozzászólások követték a Szélrózsák történetének minden eddiginél mélyrehatóbb kiértékelésén az Üllői úti irodaház különtermében. Az esemény fontosságát és komolyságát jelzi, hogy egyházunk vezetése a legmagasabb szinten képviseltette magát és konstruktív hozzászólásaival segítette a kiértékelést.

Magát a szervezéssel kapcsolatos kiértékelő megbeszélést a találkozó után az interneten közzétett online kérdőíves felmérés tanulságaival való ismerkedés előzte meg. A felmérésben 533-an vettek részt, és bár a kérdőív értékelői is tisztában vannak vele, hogy az önkéntes kérdőíveket főleg azok töltötték ki, akik jól érezték magukat, és ezért az eredmények pozitív irányba torzítanak, a született eredmények mégis sok érdekes tanulsággal szolgáltak a szervezők számára. 

Érdekes és fontos adat, hogy a bőséges programkínálat népszerűségi listáján a koncertek után az áhítatok következtek, megelőzve még az oly csábító strandolást is. Természetesen a korosztályi bontás itt is – ahogy minden feltett kérdés esetében – jóval árnyaltabb képet mutat, annál is inkább, mert érdekes módon nem a tizenéves célközönség adta a résztvevők többségét, hiszen az átlagéletkor idén elérte a huszonhat évet. A találkozó által leginkább megszólítani kívánt középiskolás korosztály viszonylag alacsony részvételi aránya fontos kérdéseket vetett fel az értékelés során. 

Gáncs Péter elnök-püspök épp ennek a korosztálynak a hiányára mutatott rá hozzászólásában, kiemelve az iskolalelkészek látványos távolmaradását a rendezvénytől, pedig nekik úgymond munkaköri kötelességük lenne/lehetne a találkozó előkészítése az említett korosztály körében. A püspök hozzászólásában nemcsak kritizált, hanem javaslatot is tett olyan iskolalelkészi csapat létrehozására, akiknek feladatuk és felelősségük lehetne a jövőben ez az előkészítő munka. 

Ehhez a témához kapcsolódva Szemerei János püspök hozzátette, hogy a statisztikák – ahogy sokszor itt is – kritikával kezelendők, hiszen az evangélikus fenntartású iskolák diákjai jóval nagyobb számban vettek részt a találkozón, mint ahogy a számok elsőre mutatnák. Ennek az oka abban az egyébként örvendetes tényben keresendő, hogy diákjaink identitása erősebben kötődik az őket küldő gyülekezetekhez, mint az adott iskolához. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, elismerve a középiskolák aktívabb mozgósításának fontosságát, hangsúlyozta, hogy egyházunk alapvető érdeke, hogy a gyülekezeti kötődés kialakuljon és megmaradjon a fiatalokban. 

A témához szólva Fabiny Tamás északi kerületi püspök felvetette, hogy az értékelés konzekvenciáit a novemberi esperesi tanács elé lehetne terjeszteni, erősítve, hogy egyházunk minél szélesebb rétege felismerje az ifjúság felé való nyitás fontosságát és növelje a találkozó támogatottságát. A kérdőíves felmérés egyéb tanulságait tekintve döntően pozitív visszajelzések érkeztek, olyannyira, hogy arra a kérdésre, hogy visszatérnének-e a legközelebbi alkalomra, mintegy 95 százalék válaszolt igennel! Szintén pozitív üzenetet hordoz az, hogy a résztvevők számára a találkozón a barátságok és kapcsolatok után a lelki feltöltődés volt a legfontosabb.

Természetesen az értékelés során a szervezők nem kerülték el a negatívumokkal, hiányosságokkal való szembesülést sem. Ezek közül nem meglepő módon a végtelennek tűnő sorbanállások voltak a leghangsúlyosabbak. Ezek közül a regisztráció hiányosságai sokak számára nehezen érthetőek voltak, hiszen a kilencedik találkozóra erre már kellett volna megnyugtató megoldást találni. 

A rendszer üzemeltetője elmondta, hogy a probléma az amúgy jól működő rendszer helyi viszonyokhoz történő nem megfelelő felkészítéséből adódott, aminek következtében a teljes kapacitásnak csupán töredéke volt üzemképes. Azt, hogy a hiba elhárításán éjt nappallá téve dolgozó szakemberek és a regisztrációban dolgozó segítők a kapott kritikák ellenére lankadatlan türelemmel és lelkesedéssel végezték munkájukat, ezúton is köszönjük – a szervezők és minden résztvevő nevében! Ezen a ponton Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója támogatásáról biztosította a szervezőket.

Természetesen tudósításunknak nem lehet célja a szervezők szakmai kiértékelését részleteiben végigvenni, csupán be szerettük volna mutatni azt, hogy a munka nem állt le a Szélrózsa találkozó végeztével, hiszen a szervezők máris azon fáradoznak, hogy legközelebb még az ideinél is jobban sikerüljön egyházunk legnagyobb ifjúsági fesztiválja.