Kórházmissziói konferencia: Személyesen Istennel…
Piliscsaba – A kórházlelkészek nyári idei konferenciáján a szolgálattevők feltöltődésére tettük a hangsúlyt, hogy adni tudjunk azoknak, akik felé küldettünk – írta Kalocsa Zsuzsanna kórházlelkész, klinikai lelkigondozó és szupervízor szerkesztőségünkhöz eljuttatott beszámolójában. Szöveg: Kalocsa Zsuzsanna. Fotó: Németh István
Ezen a módon a szombat reggeli áhítat is egy kicsit másként zajlott, mint hagyományosan szokott. Célom az volt, hogy mindenki a saját hittapasztalatában keresse meg az erőforrását. A körülbelül félórányi csendben (halk zenei kíséret közben) mindenki visszaemlékezhetett arra az igére vagy bibliai történetre, ami számára nagyon sokat adott élete folyamán. Végiggondolhatta mi volt benne vigasztaló vagy éppen nehéz, ahogyan az Isten megszólította.
Mérhetetlenül nagy ajándékai lettek végül a személyesség bátorságának az áhítat végén, amikor mindenki mondhatott valamit abból, amit megélt. Mert úgy ismerhettük meg egymást, ahogyan eddig még nem is volt módunk. Hisz ritkán esik szó arról, hogy ki-ki a saját életében hogyan birkózik az Ige üzenetével. Melyik az a mondat, ami minden élethelyzetben közösségbe tud hozni bennünket Istennel. Mennyire eleven a teremtő Ige és hogyan lendít tovább életeket. Nemcsak akkor, amikor mi vigaszt adunk, hanem amikor magunknak is útmutatásra és vigaszra van szükségünk. De szabad volt visszagondolni azokra az Igékre is, melyek örömünket még teljesebbé tették, azáltal, hogy bizonyosságot adtak: Isten vezeti a mi életünket!
Az alkalom végén az Úr imájával aztán minden megmozgatott érzést odatettük, ahová való: az Isten színe elé.
