Bor, böjt, Révfülöp – A VI. országos evangélikus borfesztiválon jártunk – Sok képpel!
Révfülöp – Képzeljünk el egy közösséget, ahol rég nem látott ismerősként, mosolyogva, őszinte örömmel üdvözlik egymást a gyülekezet tagjai. Ahol ritka, de intenzív közös emlékek, évente néhány közösen töltött – és valóban színültig töltött – nap újabb évre elegendő lendületet ad a társadalmunk legkülönbözőbb szintjeiről érkezők összetartozásának. Egy közösséget, ahol évente pár napra nem számít a politika, az esetleg szélsőségesen különböző kegyességi irányzatok, sem a felekezeti különbözőségek, de még a tisztújítás miatt is kevésbé fáj az emberek feje. Lehet ilyen közösség valahol? Lehet, sőt van! Tudom, mert onnan jövök, a tavaszi napfényben fürdő Balaton-felvidékről, ahol a lényegre figyelést a böjtben sem akadályozza a viszontlátás és az egymás eredményei feletti öröm! Ez a hely a Révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, ahol immáron hatodik tavasszal rendezték meg az országos evangélikus borfesztivált. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
A tudósítás terjedelmi korlátai nem adnak lehetőséget arra, hogy egyenként bemutassuk az ország legjobb evangélikus borászait, vagy a programot részleteiben megtárgyalhassuk, de címszavakban mégis érdemes utalni a magas szakmai színvonalú, gondosan összeállított hétvégére.
A pénteki vacsorával induló alkalomra sokan egyenesen a szőlőkből érkeztek, bár a fesztivál presztízsét jelzi, hogy egyre többen jó előre úgy ütemezik már a tavaszi munkálatokat, hogy erre a hétvégére ne fáradtan és rohanósan érkezzenek. Egyfajta várakozás ez, mint ami gyermekkorunkban a születésnapokat vagy a karácsonyi ajándékozást előzte meg. Pedig most böjt van…
Bizonyos értelemben böjt volt ez a hétvége a javából. Sokan értelmezzük úgy a böjtöt, hogy bizonyos időszakra lemondunk valamiről, ami a mindennapi életünk része, ami nélkül amúgy el sem tudnánk képzelni az életünket. Ekkor kiszakadva a mindennapok megszokásaiból, kötöttségeiből, a figyelmünket valami fontos felé fordíthatjuk. A borászok jó részének a szőlő és a szőlőmunka, legyen az bármilyen nehéz néha, minden bizonnyal ilyen rutin. Persze legyünk őszinték, aki nem először jár az evangélikusok országos fesztiválján, tudja, hogy korántsem kell a szőlőről lemondani, csupán a munkáról, hiszen a szőlészet-borászat a témája a színvonalas szakmai előadásoknak, beszélgetéseknek. Mégis a munka eredményére, örömére koncentrálni olyan friss lendületet jelent ilyenkor, ami ennek a nehéz hivatásnak is újra és újra értelmet ad. A fesztivál csúcspontja a minden évben nagy várakozással kísért borverseny, ahol a zsűri a fesztivál szakmai fővédnöke, dr. Urbán András vezetésével értékeli egyházunk legjobb borászainak remekműveit.
Az asztal mellől a százfőnyi csapat a konferenciaterembe vonult, ahol ifj. dr. Hafenscher Károly, a révfülöpi intézmény igazgatója, dr. Urbán András szakmai fővédnök és dr. Lackner Pál, a MEE programkoordinátora köszöntésével vette kezdetét a VI. országos evangélikus borfesztivál.
A köszöntéseket azonnal szakmai programok követték. Dr. Schandl László PhD orvos-dandártábornok, címzetes egyetemi tanár, a Honvéd Kórház parancsnoka és kollégája, dr. Valler Krisztián orvos főhadnagy szakmai szempontból közelítették meg a bor jótékony és orvosi hatásait A bor és az egészség című előadásukban. Az anekdotákkal, humorral fűszerezett előadás közérthetően mutatott be olyan bonyolult élettani folyamatokat, amelyeknek megértése más esetben komoly előképzettséget igényelne. Természetesen orvosként az előadó a pozitív hatások mellett hangsúlyozta a mértékletesség fontosságát.
A dandártábornok előadását követően a fesztivál rendszeres résztvevői ismerősként köszönthették a különlegesen szórakoztató előadásmódjáról is ismert keszthelyi egyetemi tanárt, dr. Brazsil Józsefet. A professzor a tőle megszokott iróniával fűszerezett humorral tartotta az előadását A szőlő- és borvertikum kilátásai címmel. A könnyednek ható stílus mögé bújtatva mutatta be a sokszor elszomorító valóságot a szőlész-borász szakma piaci helyzetéről. Az érdekfeszítő és egyúttal szórakoztató előadást öregapja mondásával zárta: „El ne költözzetek a bortermő vidékekről, mert olyan pici egy üveg!”
Az előadásokat a másnapi borversenyre időközben besorolt borok melletti oldott hangulatú beszélgetés, nótázás követte, aminek immár hagyományos kiegészítője a lajoskomáromi Csepregi család sajt- és húskóstolója.
A szombati nap fő eseménye maga a borverseny, ahol közel száz minta várta a három szigorú szakmai és a társadalmi zsűri értő bírálatát. Az idei mezőny dr. Urbán András elmondása szerint stabil, erős volt, bár néhány kivételtől eltekintve különleges minőséget nem produkált a 2011-es szüret.
Az idei borverseny két nagy aranyat hozott a két legjobb bor termelőjének. A két nagy arany közül kevés különbséggel előzte meg a tavalyi legjobb Galántai Károly soltvadkerti Kövidinkáját Csepregi Kálmán lajoskomáromi Olaszrizlingje, ami egyúttal feljogosítja termelőjét a hagyományos Katalin-napi bálon való bemutatkozásra.
A versenyt követő finom ebéd után ismét előadások következtek, ahol már borászok mutatták be borvidékeiket, pincéiket, boraikat és borkülönlegességeiket.
Első előadóként Jásdi István mutatta be borászatát és nagy múltú, híres pincéjét. Őt Aklan György és fia követte Lesencetomajról, akik a pincészet bemutatása után az új nemzedék különleges vállalkozásáról, az évszázados tradíciókkal rendelkező gyógyfüves borok hagyományainak mai újragondolásáról tartottak mozgóképes bemutatót. Végül, de nem utolsósorban a soproni Bruckner család apraja-nagyja tartott beszámolót a Fertő-tó-parti borvidékről, a régi hagyományokról, a családi vállalkozás történetéről, illetve a család borairól, amit a családfő bemutatója követett, aki a metszéssel kapcsolatos külföldi tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel.
Bár többen kénytelenek voltak vasárnap reggel útnak indulni, a többség így is maradt az istentiszteletre és az azt követő ebédre, ami után amolyan ráadás programpontként értékelte a hétvége eseményeit a társaság, és kezdte meg a következő évi fesztivál szervezését.
Írásomat az érkezéskor tapasztalt öröm leírásával kezdtem, hadd fejezzem be egy újabb különleges élménnyel. Az talán nem meglepő, hogy ez a társaság nem könnyeivel küszködő búcsúval vált el egymástól, hanem éppen olyan örömmel, ahogy pénteken találkoztunk, együtt tervezgetve az év közbeni találkozásokat, és magával értetődő természetességgel írtuk a következő fesztivál dátumát a naptárainkba. Akivel év közben nem, azzal 2013. április 5–7. között biztosan találkozunk. Úgy legyen!
