„Schweitzer József személyében magát az idősebb testvért köszönthetjük” – Istent dicsérő CD-vel lepte meg a főrabbit Gáncs Péter evangélikus püspök – A püspök beszéde elolvasható oldalunkon! – Sok képpel!

A Sant’Egidio Közösség ünnepséget rendezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán a kilencvenéves Schweitzer József főrabbi tiszteletére. A rendezvényen köszöntőt mondott Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, Verő Tamás rabbi és Szőke Péter, a Sant’Egidio Közösség felelőse. Közreműködött Bálint András színművész, valamint az Erdődy Kamarazenekar tagjaiból alakult vonósnégyes. Az ünnepi alkalmon egyházi méltóságokon kívül világi vezetők is gratuláltak a főrabbi születésnapja alkalmából, így többek között Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök és Ilan Mor, Izrael állam magyarországi nagykövete.

A címben idézett gondolattal dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntötte az ünnepeltet, hangsúlyozva, hogy Schweitzer József azon kevesek közé tartozik, akik még munkásságukon is túlmutatón nagy hatást gyakorolnak korukra.

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az első zsoltárt olvasta először héberül, majd magyarul, mielőtt a következő szavakkal méltatta az idős főrabbit: „Olyan valakit köszönthetünk ma, aki gyönyörködik az Úr törvényében, és tud másokat is gyönyörködtetni.”

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök személyes hangvételű beszédében szintén az idősebb testvért köszöntötte „Józsi bácsiban”, kiemelve a hétköznapi találkozásaikat ugyanazon cél felé zarándokolva.

A püspök beszéde lejjebb olvasható.

A köszöntések sorát Verő Tamás rabbi, Schweitzer József egykori szeretett tanítványa, majd kollégája zárta, hangsúlyozva azt a megtisztelő figyelmet és szeretetet, amellyel a főrabbi kísérte eddig is, olyannyira, hogy immár családtagnak érezheti magát a Schweitzer családban.

Az alkalom szép pillanata volt, mikor a vendégek hosszú kígyózó sorokban egy-egy, összesen kilencven szál rózsával köszöntötték az ünnepeltet.

A 90 esztendős Schweitzer József köszöntése – 2012. november 5.

Kedves Józsi bátyám!
A mai többszólamú ökumenikus kórusban egy, a Teremtőt magasztaló cédével szeretnélek majd megajándékozni, amelyen katolikus és protestáns dicséretek mellett természetesen zsidó énekekben is megszólal a Teremtő iránti hála hangja.
Nem embert jöttünk magasztalni ma este, hanem a teremtő Istennek szeretnénk megköszönni téged és mindazt, amivel rajtad keresztül olyan gazdagon megajándékozott minket immár hosszú-hosszú évtizedeken át.
De mielőtt átadnám a cédét és idéznék róla egy gyönyörű zsoltárt, engedtessék meg néhány személyes gondolat veled és közösségeddel kapcsolatban. Az evangélikus püspöki lakás és hivatal a Puskin utcában található, az evangélikus püspöki templom pedig a Deák téren. A kettő között félúton emelkedik a Dohány utcai zsinagóga pompás épülete. Van úgy, hogy naponta többször is megteszem ezt az utat, és mindig hálás szívvel nézek fel az idősebb testvér szent hajlékának fenséges tornyaira. Milyen szerencsés vagyok, hogy nap mint nap gyönyörködhetem ennek az épületnek a páratlan szépségében! A mi templomunk kevésbe vonzza a tekinteteket, hiszen még tornya sincsen… 
Ugyanakkor vallom, hogy nemcsak földrajzilag vagyunk közel egymáshoz, hiszen ebben az evangélikus templomban már az 1838-as pusztító jeges árvíz idején menedéket találtak az akkori izraelita hitközség tagjai is. Ennek emlékét őrzi az úgynevezett árvízi kehely, amely az Evangélikus Országos Múzeum egyik legféltettebb kincse. A gyönyörű ötvösmunkával díszített aranyozott kelyhet a hitközség egyik elöljárója, Löwy Herman adományozta az akkori német evangélikus gyülekezet lelkészének, Lang Mihálynak. A kelyhen a következő szöveg olvasható: „Lövy Herman, egy hálás izraelita keresztény felebarátjának, nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, az 1838. márciusi árvízi szerencsétlenség során a szenvedők felé gyakorolt jótéteményéért.”
Héberül pedig ez a mondat olvasható a kelyhen Ézsaiás könyvéből: „Erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban.” (Ézs 25,4) Nem véletlen, hogy amikor tavaly megünnepeltük templomunk felszentelésének kétszázadik évfordulóját, a jubileumi kötetnek is ezt  a címet adtuk: Oltalom a zivatarban.
Drága Jóska bátyám! Te ennek a két évszázadnak közel a felét megélted, és minden bizonnyal te is megtapasztaltad, hogy közös Urunk valóban oltalom a zivatarban. Hiszen akadt bőven nehéz, próbás, viharos időszak a te életedben is. Ezzel összefüggésben említem még, hogy a második világháború vérzivatarában a Deák téri templom szobányi szószékürege jelentett rejtekhelyet, oltalmat üldözött zsidó testvéreinknek. S talán az sem véletlen, hogy a Deák téren került felállításra a mintegy kétezer zsidó gyermeket megmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobra. Bizony, sok minden köt össze minket a múltban és a jelenben egyaránt.
Külön öröm tehát számomra, hogy naponkénti utam földi otthonomból az egyik atyai ház mellett vezet el a másik atyai ház felé, és ezen az úton olykor veled is szoktam találkozni. Hiszen mindketten úton vagyunk a közös atyai ház felé!
Adja meg az Örökkévaló, hogy még sokszor találkozzunk ezen a közös zarándokúton! Ennek reményében köszöntelek a már ígért gyönyörű zsoltárral, a közös protestáns énekkincs egyik gyöngyszemével, a 8. zsoltárral, Szenczi Molnár Albert fordításában:        

„Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk,
Mily csodálatos a te neved nekünk! 
Nagy dicsőséged felhat az égre,
Teljes vele a föld kereksége.


Amikor látom a te műveidet,
A napot, holdat, a csillagos eget, 
Csodálva kérdem: mi itt az ember,
Hogy rá gondolsz, s megáldod ezerszer.

Kisebbé tettél bár az angyaloknál,
De bennünket is te felmagasztaltál;
Mi ég alatt és a föld felett él,
Minden teremtést alánk rendeltél.


Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk,
Szent színed előtt, íme, leborulunk, 
Mely igen nagy a te dicsőséged,
Örök hálával áldunk mi téged.”

Drága Józsi bátyám! Érted is hálával áldjuk a felséges Istent, kegyelmes Urunkat!