„Énekem az Úr!” – Zenei konferencia volt Gyenesdiáson

A program egy része az énekelt szöveg témája köré szerveződött, Dobszay László mottónak választott gondolata alapján.

„Az ének – szemben az egyéni mormolással – a szót az egész közösség hangjává teszi, és a beszédet átemeli a köznapiságból a kultusz természetfeletti légkörébe. Érzékelteti, hogy nem egyéni közlés, ami most elhangzik, hanem objektív érvényű, meghatározott, meggondolt, mindenkit érintő, kinyilatkoztató és teremtő Ige.”

Bence Gábor bevezető előadásában ennek az elvnek különböző megvalósulásairól beszélt, bemutatva a liturgikus műfajokat. A napzáró kompletóriumban át is élhették a résztvevők az énekelt szöveg erejét. Ezután a Ferencvárosi Evangélikus Kántorátus hangversenye – Muntag Lőrinc vezetésével – a zsolozsma különböző tételeire készült műzenei feldolgozásokból adott válogatást.

Ördög Mária, aki az elmúlt évben is a konferencia vendége volt, ismét ötletek gazdag tárházával állt elő. Tanácsai az órai módszerekhez, útmutatásai a koncertműsorok összeállításához nagy segítséget jelentettek az énektanárok számára.

Kardos Anna vezetésével élénk beszélgetés alakult ki arról, mi szükséges ahhoz, hogy egy kórus létrejöjjön; melyek a jó kórusvezető és a jó kórusénekes tulajdonságai.

Arany János előadásában azt vizsgálta, hogyan jelenik meg Kodály Zoltán vokális műveiben az énekelt szöveg és a prozódia kérdése. Áttekintette az istentiszteleten és templomi hangversenyen előadható Kodály-műveket.

Ittzés Mihály Kodály zenei nevelési koncepciójáról, az elvekről, feltételekről, eszközökről beszélt.

A kórusműhely foglalkozásai négy mű megtanulására nyújtottak lehetőséget. Ezek a darabok aztán – Kutyejné Ablonczy Katalin, Bence Gábor, Szebik Attila és Csorba István vezényletével – a keszthelyi evangélikus templomban csendültek fel. A hangverseny műsorának másik felét a házigazda Helikon kórus adta Kendeh Gusztávné vezetésével.

A lelkészi szolgálatot ezen az estén (és a konferencia többi napján is) Kovács László vállalta. Megszólalásait a bűnbocsánat, az örök élet és az üdvösség témája köré rendezte.

A konferencia végén élénk beszélgetés alakult arról, milyen módon, milyen témákkal folytatódjon a közös munka.

Az esti órák nagyszerű lehetőséget adtak a spontán közös éneklésre, a nagy beszélgetésekre is. Ez majdhogynem ugyanolyan fontos volt a közel harminc résztvevő számára, mint a hivatalos program. Egy-egy itt kialakult kapcsolat egyházzenei életünk motorjává válhat a jövőben. Ezért van nagy szükség az ilyen szakmai fórumokra!