„A szegények papja akartam lenni” – Záborszky Csaba – 1927–2012

1927. február 16-án született Budapesten. Szülei Piliscsabán éltek, nevét is ennek köszönheti. Édesapja, József főherceg uradalmának gazdatisztjeként dolgozott. 1929-től Alcsútra kerültek, és itt kezdte a református elemi iskolában tanulmányait. 1945-ben érettségizett az Esztergomi Bencés Gimnáziumban. 1942-ben, édesanyjának korai elvesztése nagyon megrendítette. Gyászának feldolgozásában édesapja és bátyja mellett Molnár Gyula lelkész volt rá nagy hatással. Ő indította el a lelkészi pálya felé. Soproni teológiai tanulmányait édesapja betegsége és 1947-ben bekövetkezett korai halála miatt egy időre félbe kellett szakítania. 1951-ben, a kis esztergomi templomban szentelte lelkésszé Szabó József püspök. Szolgálatát is itt kezdte. Tizenkét községbe járt vonaton busszal és kerékpáron igét hirdetni, hitoktatást végezni. 1953-ban, lelkészvizsgáját követően rövid ideig Ózdon szolgált, majd a Felsőpetényi Gyülekezet hívta meg parókusnak. Ugyanebben az évben kötött házasságot a balassagyarmati templomban Demeter Évával, akivel példás szeretetben nevelték Éva lányukat és Csaba fiukat. 1956 októberében személyes tanúja volt az Almássy kastélyban fogva tartott Mindszenty József bíboros kiszabadításának. 1971-ben a Szügyi Gyülekezet hívta meg lelkészéül. Itteni szolgálatának egyik nagy feladata és öröme volt a csesztvei templom építtetése, amelyet 1973-ban szenteltek fel. Az akkori nehéz időkben, a hívek nem kis áldozatkészségének és lelkészük szervező készségének köszönhetően még megvalósult a mohorai és a szügyi templom belső felújítása valamint a patvarci imaház felépítése is. Igehirdetői, lelkipásztori szolgálatának központi gondolata volt Isten szeretetének továbbadása. Saját személyét, szolgálatát a „szegények papja”-ként határozta meg. Egyik legnagyobb öröme volt, hogy egykori konfirmandusai közül többen is a lelkészi pályán indultak el. Munkáját több egyházi és világi kitüntetéssel is elismerték. Egyik méltatásában szépen fogalmazták meg, hogy „Záborszky Csaba lelkész úr élete és szolgálata azt bizonyítja, hogy az is tud egyházunkért kiemelkedően sokat tenni, akit nem kiemelt helyre rendelt Urunk”. 2012. szeptember 3-án hajnalban, életének 85-dik évében, otthonában, felesége és gyermekei gondoskodó szeretetétől körülvéve, türelemmel viselt súlyos betegség után adta vissza lelkét Teremtőjének. Utolsó, nehezen kimondott szavaival is egymás szeretetére intette a körülötte lévőket. A balassagyarmati temetőben, ravatala körül szeptember 7-én, péntek délután, az ország sok helyéről érkezett nagy számú gyülekezetnek dr. Fabiny Tamás püspök Apcsel 2, 1-10 alapján hirdette Isten vigasztaló szavát: „Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, azt adom neked.”