Íme, most van a kegyelem ideje! – Beszámoló az első nagycserkeszi missziós csendesnapról
Nagycserkesz – Szó szerint soha nem látott alkalomra gyűltek össze Nagycserkeszen az Istent megismerni vágyók és az evangélikus egyházközség tagjai, mert a gyülekezetben most először került sor missziós gyülekezeti csendesnap megrendezésére. Szöveg és fotó: Torzsa Tamás
Az alkalom kezdő áhítatán Lk 9,37–38 alapján (a megszállott fiú meggyógyítása) Torzsa Tamás gyülekezeti lelkész kiemelte: „Igen, az emberek keresték Jézust, mert mindazok, akik érezték, hogy valami hiányzik az életükből, hogy valami nem egész az életükben, azok vágytak a közelében lenni, ezért elébe mentek. Mert valamit kapni akartak tőle. Valamit, amit csak ő adhat. Valamit, ami csak a vele való személyes találkozásban kapható meg...”
Ezt követően – és egész nap – Zsarnai Krisztán esperes és Zsarnainé Urbán Nóra lelkésznő vezetésével a közösség, énekszóval dicsőítette az Urat. Sokak számára nagy örömöt jelentett a közös éneklés, felfedezve önmagukon Isten kiáradó szeretetét.
A csendesnap igéje alapján – „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) – Szabó András esperes szolgált igehirdetéssel. Az aktualitásokkal teli, igei, megtérésre hívó prédikáció személyes bizonyságtételt is tartalmazott; megvilágítva Isten kegyelmét és az új életet, amelyet tőle „egy csomagban kaphatunk meg”.
Mindezek alatt a gyermekekkel kora reggeltől, gyermekmunkás testvérek foglalkoztak, kreatív foglalkozásokkal, kézművességgel gazdagítva a közös játékok sokaságát.
A helyi presbiter asszonytestvérek és segítőik az igehirdetésre figyelve, de a már korán megkezdett főzési munkában tovább szorgoskodva gulyáslevest készítettek, amely ebédül szolgált mindenki számára. Majd lehetőség nyílt a közös beszélgetésre; rég látott és új, leendő testvéreket megszólítva, mindezt sütemény és kávé fogyasztása mellett.
A kora délutáni hőségben tartalmas felüdülést jelentett a templom alagsorában megnézett film, A dárda vége, amely Jim Elliot misszionárius életéről szólt.
Az együtt töltött nap végén a „csendesnapi gyülekezet” (több mint 80 fő) hálát adott Isten igéjéért, az új élet lehetőségéért, mindazért a szeretetért, amellyel Isten körülvesz mindannyiunkat, és az ő áldásával indult neki vagy haladt tovább a keskeny úton. Jó volt így is együtt lenni, Isten dicsőségére.
